14. They were a couple... or they are...

 They were a couple... or they are...

Már nem aludtunk vissza, hanem Niall és Ed leültek videó játékozni, én pedig reggelig néztem őket. Sokat gondolkodtam azon, hogy mégis mit is kellene csinálnom, de akárhány lehetőséget is felvetettem, mind zsákutcába vezetett. Valakit így is úgy is meg kell bántanom, most már csak azon múlik az egész, hogy kik jelentenek nekem többet: azok az emberek, akikkel felnőttem, vagy azok akik a legnagyobb bajban felkaroltak, ápoltak, és segítettek. 
-Ed.-szólaltam meg hirtelen.
-Hm?-lövöldözött tovább a vöröske.
-Taylor-al mi lett? Úgy értem, kibékültetek? Csak mert nem nagyon követtem az eseményeket.-magyaráztam.
-Öhm, mondjuk úgy, hogy... öhm...-gondolkodott.-Nem.-mondta ki végül, mire Niall felnevetett.
-Tay most Harry-vel van együtt. Mondjuk, senki sem fűz hozzájuk sok reményt.-nevetett Niall továbbra is, majd felcsillant a szeme.-Jut eszembe. Elmehetnénk valamerre este, mit gondolsz?-nézett rám, de csak egy pillanatra, ugyanis a játék miatt rögtön visszatapadt a szeme a TV-re.
-Rendben, benne vagyok.-mosolyodtam el. Pont abban a pillanatban csöngettek, de mivel a mellettem ülő két kocka nem mozdult, nekem kellett felállnom, és kinyitnom az ajtót. Hozzá tenném, pizsamában.
-Öhm. Hello.-pislogott rám Lilly furcsán.-Bocs, lehet, hogy rossz házba csöngettem be.-nézte a ház számot, mire én felnevettem.
-Nem, Lil. Jó házhoz csöngettél.-mosolyogtam, Lilly pedig immáron kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Sarah?-döbbent le teljesen.
-Igen, ki más?-nevettem, majd szorosan átöleltem a régi barátnőmet.
-Annyira hiányoztál.-szipogta, mire én elmosolyodtam.
-Te is nekem.-mondtam. 
Még ha csak egy pillanatra is, de minden tökéletes volt. 
Jó pár percig csak így álltunk az ajtóba, ölelkezve, majd miután Lilly kisírta magát, bementünk a házba, de legnagyobb meglepetésemre az előbb még videó játékozó két srác eltűnt.
-Sarah, mond, hogy ez nem utcai ruha.-nézett végig rajtam Lilly nevetve.
-Nem, dehogy!-nevettem én is.-Megyek felöltözöm. Mindjárt jövök.-szaladtam fel az emeletre, ahol rögtön meg is kaptam arra a választ, hogy hova tűntek a fiúk. Niall-t a folyosó találtam, neki préselődve a falnak.
-Hát te meg mit csinálsz?-néztem rá kérdőn, de ő csak befogta a számat.

-Tippelhetek?-néz rám Ryan.-A szájával?-nevet.
-Nem, kivételesen a kezével.-mosolygok, de ez már olyasmi mosoly amilyenre Ryan számít, hisz mindjárt elérek a legfájdalmasabb részhez. Ahhoz a részhez, amit talán sosem fogok elfelejteni.

-Ha Lilly kérdezi: nem vagyok itt. Oké?-nézett mélyen a szemembe, mire én lehámoztam a kezét a számról.
-Mégis miért?-értetlenkedtem.
-Majd megbeszéljük. A lényeg, hogy nem vagyok itt.-ismételte meg az előző mondatát, én pedig bólintottam.
Belépve a szobámba, rögtön a (még) összecsomagolt bőröndömhöz sétáltam, és gyorsan felkaptam egy lenge összeállítást.
Körülbelül az öltözködés felénél járhattam (ha jól emlékszem csak egy bő póló volt rajtam, gatya még nem), mikor kopogtak.
-Bejöhetek?-hallottam Ed hangját.
-Attól függ.-rángattam fel gyorsan magamra a gatyát.
-Ezt igennek veszem.-nyitott be, mikor pont sikerült felerőlködnöm magamra a ruha darabot.
-Bírom, mikor így spontán rám nyitsz.-néztem rá csípőre tett kézzel.-Körkérdés: Niall miért nem akar találkozni Lilly-vel?-dobáltam rá az ágyamra a cuccokat, miközben Ed felkapta a teló töltőjét a szekrényemről.
-Mert együtt voltak.-mondta, mire én lefagytam. 
-Mi?-kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna, amit Ed mondott.
-Jártak úgy két hétig, de ezt majd Niall elmeséli. Már így is túl sokat mondtam.-sétált ki a szobámból, de mielőtt becsukta volna az ajtót, vissza nézett rám.-Mondjuk ha téged is úgy összetör, mint azt a szegény lányt, akkor neki sem marad ép csontja abba biztos lehetsz.-mosolygott rám, majd becsukta az ajtót, én pedig csak ott álltam a szobámban, kérdésekkel a fejembe. Mégis mi történt az elmúlt egy évben, amiről még tudnom kellene?
Megráztam a fejemet, és én is kiléptem a folyosóra. Niall-t már nem találtam ott a falnál, ami szintén kissé meglepett, de mikor lesétáltam a földszintre, rögtön megtudtam, hogy a szőkeség hol bujkált. Lilly-vel majd felfalták egymást.
Eszméletlen fájt látni a legjobb barátnőmet, és a szerelmemet egymás karjaiban, de ez ismét ráébresztett valamire: semmire keresi valóm nem volt ott.
Mikor Niall észre vett, ellökte magát Lilly-től, és riadtan fordult felém, de mielőtt bármit is mondhatott volna, én elé léptem, és teljes erőmből megpofoztam. A srác a meglepettségtől hátra esett, egyenesen Lilly lábaihoz, aki szintén riadtan nézett rám.
-Én azt hittem, hogy barátok vagyunk.-ráztam a fejemet lesajnálóan, majd vissza sem nézve kisétáltam a házból. Szét sem nézve elindultam a hosszú utcán, és nem érdekelt, hogy Niall és Lilly a nevemet ordítozták.
-Sarah!-hallottam immáron Ed hangját. Erre a hangra szinte automatikusan fordultam meg, de ekkor a vöröske már csak alig két méterre volt tőlem.-Feküdj!-kiáltott rám, és rám vetette magát. Abban a pillanatban sütöttek el egy fegyvert.

-Nem vagyok benne biztos, hogy innentől kezdve már hallani szeretném.-nyel egy nagyot Ryan.
-Ez már a vége. Nincs sok hátra.-sóhajtok.