13. Naked... khm... Shirtless love

 Naked... khm... Shirtless love

Pár másodpercig csak Niall arcát bámultam majd a fejemmel a ház felé intettem.
-Inkább menjünk be, oké?-javasoltam, mire a szőkeség felállt, és visszamentünk a házba, egyenesen a nappaliba. Ott lehuppantam a kanapéra, és megütögettem a mellette lévő helyet, hogy ő is üljön le, de Niall csak a fejét rázta.
Néhány pillanatig ismét csak a szőkeség gyönyörű kék szemeit bámultam, majd felsóhajtottam.
-Niall, fogalmam sincs, hogy mit mondjak.-ráztam a fejemet.-Majdnem egy év telt azóta a csók óta, de én még mindig nem tudtam lezárni ezt az egészet magamban. Fogalmam sincs, hogy miért, hisz odakint már vár rám más, de egyszerűen nem tudom csak úgy eldobni ezt az emléket.-magyaráztam.-Nem tudok felejteni.-néztem fel rá hirtelen, de ő még mindig engem bámult. 
-Nem kell felejtened.-rázta a fejét.-Senki sem kérte, és nem is fogom, hisz én sem akarok felejteni.-hajolt közelebb hozzám. Ismét megcsókolt, de most nem hagytam, hogy elengedjen. A karomat a nyaka köré fontam, ő pedig a jobb kezével támaszkodott a kanapén.
Abban a pillanatban nem érdekelt se David, se az ajtóban álló Ed, és az sem, hogy mi fog történni, ha Niall elenged. A pillanatnak akartam élni, és meg is tettem. Az az alig fél perc egy örökké valóságnak tűnt.
Niall elvált tőlem, és a homlokát az enyémnek támasztotta. 
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.
-Ne zavartassátok magatokat, én itt sem vagyok.-vágott át a nappalin Ed feltartott kezekkel, mire én felnevettem.
-Igen, ezt én is így gondoltam.-kiáltottam a konyhába belépő bátyám után, de ő vissza sem nézett, csak bemutatott nekem.
-Hol tartottunk?-fordult ismét felém Niall, és a szememet kezdte fürkészni.-Ohh, meg van.-mosolyodott el, majd ismét megcsókolt. 

-Talán ha ez nem történt volna meg, nem csak én ülhetnék most itt.-sóhajtok szomorúan.


Niall és Harry nálunk töltötték az estét, és hát mit ne mondjak, Niall-el nagyon összemelegedtünk, viszont a srácoknak csak este tűnt fel, hogy nem lesz elég hely mindenkinek, így valakinek valakivel kell aludnia.
-Bevállalom, hogy Sarah-val alszok.-tette fel a kezét kapásból Niall.
-HAHAHAHAHAHAHAHAHA nem.-reagálta le gyorsan Ed a haverját, mire Niall-nak aláb hagyott a lelkesedése. 
-Én megpróbáltam.-nézett rám szét tárt karokkal a szőkeség.
-Niall, tied a vendég szoba. Harry, te az én szobámba, én meg Sarah-nál, oké?-osztogatta a szobákat Ed, mint egy póker játékos a kártyákat. Mindenki bólintott.
Úgy tíz óra körül mindenkinek sikerült megtalálni a szobáját, és szépen lassan nyugovóra tértünk. Vagyis inkább csak a többiek, mert Ed kitalálta, hogy ő akkor most Monopoly-zni akar, így nekem éjfélig társasoznom kellett egy óriás gyerekkel.
-Nyertem!-örvendezett Ed, mikor már negyedjére nyert.
-Oké, nyertél. Ismét. Nem aludhatnánk végre? Fáradt vagyok.-ásítottam álmosan.
-Aludj csak. Én még összepakolok.-mosolygott rám, mire én bedőltem az ágyba, és azzal a mozdulattal el is aludtam.

Nem az ágyamban ébredtem, hanem egy sikátorban. Tél volt, jéghideg, és hó szállingózott. Túl ismerős volt nekem az a sikátor. Tudtam, hogy már jártam ott.
-Prücsök?-hallottam Ed hangját, mire riadtan fordultam hátra.-Miért teszed ezt magaddal? Miért hagyod, hogy egy olyan srác befolyásoljon be, mint David?-nézett rám lesajnálóan.
-Miért?-lépett elő Niall is, és most is ott volt mögötte az a lány. Kéz a kézben léptek elő.
-Nem tehetek róla! Belekényszerített ebbe az egészbe!-sírtam.
-Prücsök, nem ismerek rád. Nem tudom elhinni, hogy hagytad.-rázta a fejét Ed.
-Sarah! Kicsim!-fogta meg a vállamat David, én pedig ismét riadtan fordultam hátra, de nem a párom állt velem szembe, hanem egy szörnyeteg.-Készen állsz végleg átállni hozzánk?-kérdezte eltorzult hangon.
-Választanod kell!-jelent meg Sophie és Grety David mögött.
-Prücsök, gyere vissza hozzánk! Ez a te igazi otthonod!-lépett mellém Ed, és ő is megfogta a vállamat.
-Mi jobban szeretünk! Mi karoltunk fel, mikor senki sem törődött veled!-mondták az egyik oldalról Sophie-ék.
-Prücsök, mi szinte a testvéreid vagyunk! Nem dobhatsz el minket ilyen egyszerűen!-mondta a másik oldalról Harry. 
Mind két oldalról folyamatosan érveltek, én pedig csak a fejemet kapkodtam, a végén már szinte forogtam.

-Csak egy álom volt, igaz?-néz rám kérdőn Ryan.
-Természetesen.-bólintok.

Levegő után kapkodva ültem fel az ágyamon, és néztem körül. Nem mentem sehova. A szobámba voltam. 
Ed békésen szunyókált mellettem, és nem voltam szívem felkelteni, így óvatosan kimásztam az ágyból, és lesettenkedtem a konyhába. A hűtőből kivettem a tejet, meg a szekrényből egy poharat.
Mégis mit jelenthet ez az álom? Választanom kéne a régi és az új barátaim között? Egyáltalán Niall miért volt azzal a lánnyal? Mit jelent az a lány? Talán azt, hogy nem kéne ismét kockáztatnom? Nem akarom ismét elveszteni Niall-t. Talán vissza kéne költöznöm ide, Suffolk-ba? Nem vagyok benne biztos, hogy visszaszeretném kapni a régi, fájdalmas életemet, de most már New York-ba sem akarok visszamenni. Most mégis mi a fenét csináljak?
-Te vagy az egyetlen lány, akinek még a kócos haj is dögös.-ölelt át hátulról Niall, mire én összerezzentem.
-Megijesztettél.-nevettem.
-Az is volt a célom.-puszilgatta a nyakamat. A hideg kirázott az érzéstől.-Rosszat álmodtál?-kérdezte szomorúan, mire én felsóhajtottam, ugyanis ismét eszembe jutott az álom.
-Igen.-bólintottam szomorúan, miközben Niall csak tovább puszilgatta a nyakamat. Okvetlenül is elmosolyodtam.-Viszont Ed mindjárt le fog jönni a lépcsőn, és akkor neked annyi.-fordultam meg immáron nevetve, de mikor szembe találkoztam azzal a gyönyörű kék szempárral, már az sem érdekelt volna, ha ránk gyújtják a házat, nem hogy Ed.
-Hogy ez a lány honnan tud ilyeneket, azt nem tudom, de jók a megérzései.-nevetett mellettünk Ed, mire mi Niall-al elváltunk egymástól.
-Kérsz forró csokit?-néztem kérdőn Ed-re, hogy így is tereljem kissé a témát.
-Aha. Jól esne.-nyújtózott nagyot, én pedig lopva kihasználtam az alkalmat, hogy Niall-re nézzek, aki csak kacsintott egyet. Ekkor tűnt fel csak, hogy egyik srácon sincs póló.

-Akkor már csak azon imádkoztam, hogy nehogy anya lejöjjön, elszörnyülködjön, hogy én két félmeztelen pasival állok a konyhába, még ha az egyik srác a bátyám is.-nevetek.
-Az lett volna még szép, ha Harry jön le meztelenül.-köszörüli meg a torkát Ryan, mire én meg jobban nevetek.
-Hát még ha apám.-vágom rá hirtelen, de nevetés helyett mind ketten lefagyunk, és fapofával összenézünk. Jó pár másodpercre beáll egy fajta kínos csend, de végül egyszerre nevetünk fel.