The same smile with a new guy
-Ha most megmondanám, hogy ki vagyok, nagy eséllyel rögtön rám vágnád az ajtót.-mosolyodtam el halványan, Ed-nek pedig kikerekedett a szeme.-Kérlek, ne erősen.-léptem hátrébb egy lépést feltartott kezekkel, és hátra is estem volna, ha Ed meg nem fog, és nem ölel magához rögtön.
-Sarah, azt hittem sosem látlak többet.-ölelt magához még szorosabban, mire én ismét elmosolyodtam, és a nyakába fúrtam az arcomat.
-Én meg azt hittem, hogy rögtön rám fogod vágni az ajtót, annyira utálsz.-suttogtam.
-Egyáltalán nem.-tolt el magától.-Sőt, sajnálom azokat a hülyeségeket, amiket a fejedhez vágtam.-nézett mélyen a szemembe.
-A testvérek veszekszenek, majd kibékülnek.-vontam meg a vállamat.-Egyébként meg megérdemeltem.-tettem hozzá.
-Nem érdemelted meg.-vágta rá rögtön, majd összehúzott szemöldökkel végig mért.-Veled meg mi a fene történt? Hogy nézel ki?-lépett hátrébb pár lépést nevetve, hogy rendesen megnézhessen.
-Ha beengedsz, elmesélek mindent.-nevettem én is, mire Ed odébb állt az ajtóból. A mögötte álló Niall döbbenten nézett rám, majd mikor beléptem a házba, rögtön átölelt.
-Hiányoztál.-suttogta, mire én ismét elmosolyodtam.
-Te is nekem.-suttogtam én is, majd eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.-Majd beszélnünk kellene.-mondtam, mire ő csak bólintott. Elléptem Niall-től, és besétálva a nappaliba, ledobtam a táskámat a kanapéra.-Anyu, megjöttem!-kurjantottam be a konyhába, mire anyu mindent eldobva szaladt ki az említett helységből, és ölelt át szorosan.
A következő két óra arról szólt, hogy szülőknek meséltem az olyan dolgokról, amik nem rontottak a jó kislány imidzsemen, aztán felvonultam a szobámba, hogy kipakoljam a cuccaimat. Természetesen Ed követett engem, és becsukva a szobám ajtaját, lehuppant az ágyra.
-Oké, hallottuk a 'Jó kislányos' verziót, és most hallhatjuk az igazságot.-csapta össze a tenyerét, de a mosoly rögtön az arcára is fagyott, mikor levettem a pulcsimat, és meglátta a kezemet.-Istenem, mond, hogy az filctoll.-fogta a fejét, és félig eltakarta a szemét, hogy ne lássa a tetkókat.
-Remélem, hogy a te jobb kezed is az.-emeltem fel a jobb kezét a srácnak, ami szintén tele volt tetoválva.
-Jogos.-húzta el a száját.-De te akkor is csak 16 vagy! Nézd meg, hogy nézel ki!-kezdett el kiakadni.-Sarah, miért teszed ezt magaddal?
-Először is.-emeltem fel a mutató ujjamat.-Úgy baszom el az életemet, ahogy akarom, köszönöm, meg tudom csinálni egyedül is. Másodszor is. Nehogy már pont te oktass ki a tetoválásokról, oké?-néztem rá dühösen.
Ed pár másodpercig csak riadtan fürkészte az arcomat, hisz nem nagyon tudta hova tenni az ingerültségemet, pedig nagyon egyszerű oka volt. A drog és a pia.
-Megváltoztál.-mondta szomorúan.
-Csodálkozol?-nevettem fel.-Ed, a fejemhez vágtad, hogy nem vagyok a testvéred, és hogy a miattam lett kitalálva az, hogy a vöröseknek nincs lelkük!-emlékeztettem a srácot.-Mit gondolsz, miért lett befestve a hajam? Mondjuk, ehhez képest mégis az én kezemre van az tetoválva, hogy "Elbasztam".-böktem a karomon lévő tetkóra, mire Ed felhúzta a pólója ujját.
-Hát, pont nem.-bökött ő is a felkarján virító tetoválásra. Ugyan az a szó volt mind kettőnk karjára varratva.-Nem csak te basztad el, én is.-tűrte vissza a pólója ujját, és most már ő is nyugodtabb hangon beszélt.-Egyébként, oké, igazad van. Pont nem nekem kéne kioktatnom erről.-bólogatott.-Sajnálom, hogy rossz testvér vagyok.-húzta el a száját, mire én felnevettem.
-Ezt most úgy mondtad, mintha én jobb testvér lennék.-néztem rá mosolyogva.
-Ebben is hasonlítunk.-nevetett, majd fel emelte a kezét, én pedig nevetve belecsaptam, de olyan szerencsétlenül, hogy átestem a táskámon, egyenesen rá Ed-re.
-Látod? Már járni sem tudok miattad!-böktem mellkason nevetve.
-Persze, ez is miattam van! Fogj már rám mindent!-lökött le magáról, mire én leestem a padlóra.
-Miattad van minden!-feküdtem immáron a földön, Ed pedig felém állt, és eléggé viccesen nézett ki, így még jobban elkezdtem röhögni.
-Tudom. Miattam vagy itt.-nézett le rám grimaszolva.
-Részben miattad is, nyomi.-ütöttem meg a vádliját, de ő ezt meg sem érezte.
-Jól van, gyere, prücsök. Harry meg Niall lent vannak, és ránk várnak.-nyújtott felém a kezét, majd felsegített a földről.
-Prücsök. Hm. De rég hívtak már így.-mosolyogtam, miközben felugrottam Ed hátára.
-Most ezt komolyan gondoltad?-nézett át a válla fölött lesajnálóan, mire én bólogatni kezdtem.-Jó, legyen neked gyerek nap.-karolta át a combomat, és lecipelt a földszintre.
Kint a kertben Harry fetrengett a füvön, a telefonját nyomkodva, Niall pedig idegesen ült az egyik kinti széken, és rám várt. Várta, hogy végre beszélhessen velem, és tisztázhassuk az egy éve történteket.
-Ez már az a bizonyos hét, igaz?-néz rám Ryan, mire én csak bólintok.
-Igen, sajnos ez már az.-nyelek egy nagyot.
Ed lerakott a földre, én pedig rögtön Niall-hez léptem.
-Szia.-nézett fel rám a szőkeség halvány mosollyal az arcán. Hihetetlen, de az alatt az egy év alatt semmit sem változott a mosolya. Akkor már egy híres popsztár ült mellettem, nem pedig egy olyan srác, aki alig más féléve jött ki az X Factor házból. Külsőre lehet, hogy sokat változott, de a mosolya ugyan az maradt. Ugyanaz a mosoly ült ki az arcára, amibe én beleszerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése