10. New city, new school, new me... or wait. What?

 New city, new school, new me... or wait. What?

Mikor a suli elkezdődött, mondhatom, semmi kedvem nem volt egy ilyen nyár után ismét az iskola padot koptatni. 
Mikor először besétáltam az iskola épületében teljesen idegen érzés fogott el. Új város, új iskola, új emberek... Utáltam az egészet úgy ahogy volt. A kedvem akkor sem lett jobb, mikor végig mentem a folyosón, és mindenki engem méregetett. Persze, hisz én voltam a különc... ismét.
Belépve az osztályterembe, minden szempár rám szegeződött, de én is jól megnéztem az ott lévőket. Öt srác ült hátul, egy kupacba verődve. Két fekete hajú, egy szőkés-barna, és kettő világos barna hajú srác, az ablaknál hasonló felállásban öt lány, akarom mondani pláza cica, álldogált, végül pedig még két teljesen fekete hajú, punk lány ült az első padon. 
Nem törődve semmivel, végig pásztáztam a padokat, és megállapodva a második sor, fal melletti padjánál, levágtam magamat oda.
-Hé, vöröske!-kiáltott az egyik ablaknál álló lány, mire én kérdőn néztem rá.-A te fajtádnak tényleg nincs lelke?-vihogott, mire én csak unottan fordultam vissza a padom felé.
-Én téged ismerlek.-nézett rám az egyik előttem ülő punk lány.-Te Ed Sheeran kis húga vagy, nem?-húzta össze a szemöldökét, én pedig csak felsóhajtottam.
-De, igen.-bólintottam fáradtan, majd unottan hátra dőltem a székemen.
-Annak a ronda vörös énekesnek?-hallottam a plázacicák sugdolózását, mire nekem ökölbe szorult a kezem.
-Ashley, ezt pont te mondod? A szépséged 90%-át letudnám törölni egy vizes zsepivel!-szólt oda a punk lány, majd ismét felém fordult.-Ne törődj velük.-rázta a fejét, mire én csak bólintottam.
-Védd csak meg a Brit lánykát, hisz ő nem tudja megvédeni magát!-pofázott továbbra is (ezek szerint) Ashley.
-Meg tudom védeni magamat, csak félő, hogy akkor az a maradék 10% szépséged is oda lenne. Feltéve persze ha egyáltalán van olyanod.-néztem rá fapofával, majd feltűnően, összehúzott szemöldökkel végig mértem.-Nem, sajnálom. Valahol azt is elhagyhattad.-húztam el a számat, mire a hátul ülő srácokból kitört a röhögés, és az előttem ülő két lány is elismerőn bólintott.
Ashley dühösen beletúrt a hajába, majd mint valami hisztis picsa, kivonult a teremből, a "barátnői" utána.
-Ez szép volt.-emelte fel a kezét az egyik punk lány, én pedig belecsaptam.-Sarah, igaz?-mosolygott rám, mire én bólintottam.-Sophie.-bólintott ő is.-Ő pedig Grety.-bökött a mellette ülő lányra.
-Sziasztok.-mosolyodtam el én is. Még el sem kezdődött a nap, de már sokkal jobb kedvem volt.
Így ismertem meg a két új legjobb barátomat. Látszólag két nagyon kedves, ártatlan lánnyal álltam szembe, de mikor megismertem az iskolán kívüli társaságukat, kiderült, hogy egyáltalán nem ártatlanok. Eléggé rendesen ittak, cigiztek, és drogoztak is néha, alig 16 évesen, és engem is sok mindenbe bele rángattak.
Mikor elmondtam nekik, hogy mi történt Ed, Niall és én köztem, nagyon megértőek voltak. Mondták, hogy az idő majd mindent rendbe hoz, és a többi hasonló bölcsességet, de támadt még egy másik ötletük is. Mikor mondtam nekik, hogy utálom a vörös hajamat, mert minden áldott reggel mikor belenézek a tükörbe, a bátyámat látom ebben a színbe, rávágták, hogy fessem be kékre, jól fog állni. Így lett október végére kék, egyenes hajam, és igazuk volt, tényleg jól állt.
Akkoriban kezdtem el felvenni egy eléggé furcsa stílust. Folyton sötét, fekete cuccokba jártam. Talán a környezetem ragasztotta rám ezt az egészet, de nem érdekelt, jól éreztem magamat úgy, ahogy voltam.
A következő hülyeség amibe belerángattak, az az ivás volt, de azt mondjuk nem is annyira bántam, hisz lehet, hogy nem megoldás semmire, de legalább elfelejtem a problémát. Sokan kérdezték a társaságunkból, hogy miért iszok ennyit, ilyen idősen. Mikor megmondtam nekik, hogy Niall Horan és Ed Sheeran miatt, biztos vagyok benne, hogy hülyének néztek, hisz nem tudhatták, hogy az egyik srác a bátyám, a másik meg a szerelmem.
Az egyik este, egy eléggé érdekes szórakozó helyen töltöttük az időnket, mikor megjelent egy 18 év körüli srác. Hosszabb fekete haja a szemébe lógott, és ilyen JB-s stílusba oldalra volt nyalva. Az egész jobb karja tele volt tetkókkal, és egy rakás karkötővel, meg fesztivál szalaggal.
-Jó a buli hölgyeim?-lépett oda hozzánk, majd rám mosolygott.
-Aha, meg vagyunk David, kösz.-bólintott unottan Sophie.
-Nem mutatsz be?-vonta fel a szemöldökét a srác, miközben kérdőn felém mutatott.
-Sarah, a seggfej haverom, David. David, az egyik legjobb barátnőm, Sarah.-esett túl a formaságokon Sophie, én pedig kezet nyújtottam David felé, de ő csak hülyén nézett rám.
-Nézd el tőle. Brit.-legyintett a mellettem álló Grety, de David csak még értetlenebb fejjel nézett rám.
-Angol vagy?-szaladt fel a szemöldöke, mire én csak szégyenlősen bólintottam. Arra felé nem nagyon szeretik az angolokat, ezért is féltem sokáig, hogy nem lesznek barátaim.-Király.-vigyorgott. Hát, pont nem erre a reakcióra számítottam.-Meghívhatlak egy italra?-intett a pult felé, de én csak kérdőn néztem Sophie-ra.
-Menj csak. Nem vagyok az anyád.-tárta szét a karját. Akkor már elég pia volt benne, hogy így beszéljen velem is, de nem érdekelt, hisz az alatt a pár hónap alatt már megszoktam a stílusát.
-Persze.-mosolyogtam David-re, ő pedig megfogva a csuklómat, elkezdett a pult felé húzni.

-Az a David akire gondolok?-vonja fel a szemöldökét Ryan, én pedig ismét csak egy bólintással válaszolok.

 David-el nagyon jól kijöttem, és mivel akkoriban kezdődött el a suliban a szünet, folyton vele lógtam. Nagyon jó barátok lettünk, szinte mindenhova együtt jártunk.
David kitalálta, hogy csináltat magának egy tetkót, én pedig elkísértem a szalonban. Ed-hez hasonlóan én is imádtam a tetkókat, de nekem a vöröske még akkor megtiltotta, mikor ő rászokott.
-Na öcsi, mit szeretnél? A barátnőd nevét?-bökött felém a tetováló csávó, mire David felnevetett.
-Nem, nem a barátnőm. Csak barátok vagyunk.-magyarázkodott rögtön, mire a csávó végig mért mind kettőnket.
-Pedig összeillenétek.-vonta meg a vállát, mire én csak kínosan elmosolyodtam.-Szóval, mit szeretnél?-tért vissza az eredeti témánkhoz.
-Egy madarat a bal kezemre. Ide.-bökött a csuklójára David.
-Csajszi, te is szeretnél egy tetkót?-lépett mellém egy 20 év körüli srác, mire én elmosolyodtam.
-Nem vagyok nagy korú.-ráztam a fejemet vigyorogva.
-Nem baj. Karácsonyi ajándék.-intett nekem a srác, hogy üljek le a székre.

Ryan hozzá ér a bal kezemhez, mire én odakapom a tekintetemet. 'Fucked up' olvassható a karomon.
-Megbántad?-néz rám kérdőn Ryan, de én csak a fejemet rázom.
-Nem. El lettem baszva, ezt a mai napig is így gondolom. Nem vagyok tökéletes, és nem is leszek.
-Ezért csináltattad a többi tetkót?-húzza végig a karomon az ujjait, engem meg kiráz a hideg.
-Részben.-bólintok.

Kb. fél óra múlva végeztünk a szalonba, utána pedig elmentünk sétálni.
Talán ez is éppen a sors fintora volt, hisz a Madison Square Garden felé mentünk, ahol nagy meglepetésünkre hatalmas tömeg volt. Lányok százai (vagy inkább ezrei) sikítoztak a kordonok mögött, mi David-el pedig kérdőn  sétáltunk oda az egyik csapathoz.
-Lányok, mégis mi a fene van itt? Sosem láttam még itt ennyi lányt egyszerre!-röhögött David.
-Jaj, ne már, hogy nem tudjátok!-vijjogott az egyik lány, mire én megforgattam a szememet, és unottan néztem a hatalmas csarnokra.
-A One Direction-t várjuk. Most lesz a koncertjük.-mesélte a másik lány, mire én lefagytam. 
Fél éve nem hallottam ezt a két szót így, együtt. One Direction.