2013. január 7., hétfő

5. I won't let to break him again

I won't let to break him again

Example0_large


-Mi van?-meredtem Ed-re hitetlenül, de ő csak dühösen Elliot-ra nézett.
-Mondtam, hogy ne mond el neki! Tudod, hogy mennyire utálja Taylor-t!-esett neki rögtön Example-nek, miközben a srác csak jót akart.
-Joga van tudni a húgodnak, hogy milyen csitrikkel randizol.-fonta össze a karját maga előtt Elliot, mire én csak ismét felsóhajtottam.
-Hagyd.-néztem Elliot-ra.-Az ő élete, úgy bassza el ahogyan azt ő akarja.-tártam szét a karomat.-Majd megoldja, ahogy a RED tetkójára is kitalált vészhelyzetre valamit.-tettem hozzá.
-Mondja ezt az aki Niall Horan-be szerelmes.-vágta a fejemhez Ed, mire én lefagytam.
Ezt mégis kitől tudja? Hisz nem mondtam el egy áldott léleknek sem!
-Akkora tapló vagy.-álltam fel dühösen az asztaltól, és ahogy elhaladtam Ed mellett, egy jól irányzott mozdulattal, izomból hasba vágtam, mire Elliot felröhögött. 

Kb. két órán keresztül duzzogtam a szobámba, várva, hogy Ed feljöjjön, de nem tette. Vártam, hogy feljöjjön, és bocsánatot kérjen, ahogy szokta, de nem tette. Tapló.
Sajnálom, de még az ő kedvérért sem fogok megszeretni egy olyan lányt, mint Taylor. De mi van ha összejönnek? Nem, az nem következhet be. Nem hagyom. Valamit tennem kell, hisz össze fogja törni Ed-et az a lány, és nem fogom ismét hagyni, hogy úgy a padlóra küldjék a bátyámat, ahogy azt Alice, a legutóbbi barátnője tette.
A telefonom ébresztett fel a gondolataimból, és majdnem le is estem a székemről, annyira frászt hozta rám a csengő hangom.
-SASUGES.-ordította a telóm, mire én csak összehúzott szemöldökkel utána nyúltam.
Biztos vagyok benne, hogy valamelyik srác kezébe került tegnap, és átállították.
-Igen?-emeltem a fülemhez a készüléket.
-SARAAAAAAAAH!-ordított valaki a vonal másik végén, mire én kissé eltartottam a telót.-Nincs kedved elmenni vásárolni?-váltott higgadtabb hangerőre a barátnőm, Lilly.
-Lil, bocsi, most semmi kedvem mozgolódn.-válaszoltam szomorúan.-Nem jössz át inkább?-ajánlottam fel.
-Öhm, ami azt illeti, itt állok az ajtóban.-nevetett, mire belőlem is kitört a röhögés.
-Akkor miért nem csöngetsz?-álltam fel a székről, és letéve a telefont, lesiettem a lépcsőn.
-Jé, Sarah. Te még élsz?-vágott meglepett képet a kanapén fetrengő Ed, mikor áthaladtam a nappalin.
-Veled még beszédem van.-mutattam felé fenyegetően, és az ajtóhoz léptem.-Egyébként nagyon remélem, hogy a reggeli interjún kimentél hátra a két lányhoz.-tettem hozzá.
-Persze, hogy kimentem, de mégis hová mész?-szólt utánam a vöröske. Válaszként csak kinyitottam az ajtót, és azzal a lendülettel Lilly (szó szerint) bevágódott az előtérbe.
-Nem kellett volna az ajtónak támaszkodnom, igaz?-nézett fel rám a földről nevetve, mire én grimaszolva bólintottam, és felsegítettem.
-Hé, szia Lilly.-sétált oda hozzánk Ed, és megölelte a szőke lányt.-Rég láttalak. Hogy vagy?-tolta el magától, és mosolyogva fürkészte az arcát.
-Jól, köszönöm.-mosolygott vissza Lilly, és felakasztotta a táskáját a fogasra, aztán kérdőn a földön fetrengő Example-re nézett.
-Elliot, te mit csinálsz?-néztem rá nevetve.
-Most mondjátok meg.-nézett fel Ed-re és Lilly-re.-Mit csináljak ezzel a lánnyal, hogy ne szólítson Elliot-nak?-kérdezte szinte könyörögve.
-Vedd feleségül.-vágta rá Lilly, mire én is elmosolyodtam, de a következő pillanatban már azon kaptam magamat, hogy az előbb a földön fetrengő srác már előttem térdel, és a jobb kezemről levéve a gyűrűt, megfogta mind két kezemet.
-Sarah nemtudomvaneközépsőneved Sheeran.-nézett rám, én pedig a kezemet a számhoz tartottam, hogy ne törjön fel belőlem a röhögés.-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte aranyosan, és a szemem sarkából láttam, hogy Ed már veszi is elő a telefonját, hogy fényképezzen.
-Nagyon szeretnéd?-kuncogtam, mire Elliot csak bólintott, én pedig felsóhajtottam.-Igen.-nevettem fel. Example elmosolyodott, és ráhúzta a gyűrűs ujjamra a gyűrűt, majd felállt, és átölelt.
-Éljen az ifjú pár.-tapsolt mögöttem Lilly nevetve.
-Előbb lennél a lányom, prücsök, mint a barátnőm.-tolt el magától Elliot nevetve, majd nyomott egy puszit a homlokomra, mire én nevetve bólintottam.
-Ééééééés fenn is van.-szólalt meg Ed, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Felraktad twitterre?-néztem rá döbbenten, mire ő csak bólintott.-Következőre azt kéne felraknod, hogy Taylor kezét kéred meg.-jegyeztem meg.
-Majd oda szerkesztem Niall-t Example helyére, oké? Talán úgy jobban fog neked tetszeni.-szólt be ismét, mire én neki akartam esni, de Elliot lefogott.
-Jól van, nyugi. Nem kéne, hogy valakinek baja essen.-húzott vissza, és át ölelte a nyakamat, hogy végképp ne bírjak kibújni a keze alól.
-Ne félts te engem.-próbáltam lehámozni a kezét a nyakamról, mire ő csak felnevetett.
-Inkább Ed-et féltem.-tette hozzá. Lilly kuncogva Ed-re nézett, aki ismét a telefonját bújta, így szerintem nem is hallotta az előbb lezajló beszélgetést. 
Mindannyian visszafojtott mosollyal néztünk Ed-re, aki végre felnézett a telefonjából, majd kérdőn kapkodta köztünk a fejét.
-Mi van?-pislogott értetlenül, de Lilly csak nevetve megrázta a fejét.
-Semmi.-vágta rá.
-Egyébként mindenki azt hiszi, hogy tényleg megkérték a kezedet.-nézett rám röhögve a vöröske, mire én csak megforgattam a szememet, és kibújtam Elliot öleléséből.
-Gyere, Lilly. Hagyjuk a pasikat előkészülni a ma estére.-fogtam meg a barátnőm csuklóját, és elkezdtem felhúzni az emeletre.
-Még mindig nem vagy vicces!-ordított utánam Ed, de nem törődtem vele, hanem csak becsuktam a szobám ajtaját, és könyörgően néztem az immáron ágyon ülő Lilly-re.
-Segítened kell.-jelentettem ki, mire ő csak grimaszolva nézett rám.
-Ha ezt mondod akkor általában vagy tényleg nagy baj van, vagy valami őrültségre készülsz.-emlékeztetett.
-Szerintem ez kettő az egyben.-gondolkodtam hangosan, majd megráztam a fejemet, ugyanis kissé elkalandoztam.-Szóval az van, hogy Ed Taylor Swift-el fog ma randizni.-kezdtem bele.
-Hagyd már szegény bátyádat, had legyen szerelmi élete.-sóhajtott fel, mire én csak megráztam a fejemet.
-Nem azzal van a bajom, hogy randija lesz, hanem azzal, hogy kivel.-javítottam ki magamat rögtön, de Lilly hitetlenkedve nézett rám.-Nem hagyhatom, hogy ismét összetörjék.-tártam szét a karomat.-Valahogy el kéne rontani a randit. De hogyan?-harapdáltam a szám szélét, aztán hirtelen kinyílt az ajtó, és Elliot feje jelent meg a kis résnél.
-Ne ezt a randit rontsátok el.-rázta a fejét, miközben belépett a szobámba, és becsukta maga mögött az ajtót.-Taylor ott lesz a gálán. Akkor kéne tönkre tenni ezt az egészet. Nagy közönség előtt, és akkor tuti vége lenne egy pillanat alatt.-magyarázta halkan. Pár másodpercig csak értetlenül pislogtam rá.
-Te hallgatóztál?-vontam fel a szemöldökömet.
-Én se fogom hagyni, hogy ismét lelki roncs legyen a srácból, úgyhogy mikor Taylor ideér, mi elhúzunk innen megbeszélni, hogy oldjuk meg ezt a problémát. Oké?-nézett ránk kérdőn, mire én összenéztem Lilly-vel, és egyszerre bólintottunk, de én még mondani akartam valamit, viszont a telefonom ezt sem hagyta.
-SAUSAGES!-üvöltött ismét, mire a szobában álló két személy először kérdőn rám nézett, majd a telefonra, végül kitört belőlük a röhögés.
-Igen?-vettem fel a telefont kuncogva, majd a szám elé raktam a mutató ujjamat, jelezve Lilly-nek és Elliot-nak, hogy maradjanak csöndbe, mert semmit nem hallok.
-Szia Sarah. Ugye nem ébresztettelek fel?-hallottam Niall aggódó hangját.
-Niall, egy óra lesz nem soká.-nevettem.-Nem, egyébként nem ébresztettél fel.-tettem hozzá mosolyogva.
-Figyi, Ed tegnap mondta, hogy Taylor-al lesz randija, így gondolom el fog zavarni otthonról, és arra gondoltam, hogy nem-e lenne kedved elmenni valamerre velünk?-ajánlotta fel kedvesen.
-Hát, az igazság az, hogy már van programom.-kezdtem a magyarázkodást, de Elliot közbe vágott.
-Niall az?-nézett rám kérdőn.
-Egy pillanat.-szóltam bele a telefonba, majd a mellkasomra szorítottam a készüléket.-Igen.-bólintottam.
-Mond neki, hogy jöjjön át. Jól fog jönni a segítsége, hisz ő hivatalos a bulira, nem úgy, mint mi.-magyarázta, én pedig bólintottam, és visszaemeltem a fülemhez a telefont.
-Niall, segítened kéne.-szóltam bele ismét a készülékbe.
-Öhm, oké, szívesen. Miben?-kérdezte kissé meglepetten.
-Áttudnál most jönni?
-Persze. Öt perc, és indulok.-rakta le végül, én pedig a ledobtam a telefont az ágyra, és a szobában lévő két személyre néztem.
-Jön.-bólintottam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése