He's gonna date with...
-Szemben vagy velem, látom, kifárasztott az élet?-énekelte, mire én csak felsóhajtottam.-A rossz emlékek a földön hevernek darabokban.-mosolygott rám, de én nem bírtam mosolyogni.
-Ed.-szólaltam meg halkan, éppen annyira, hogy ő meghallja.
-Tessék?-fordult felém a zongora széken ülve, és érdeklődve fürkészte az arcomat.
-Nem... Nem lehetne, hogy ne menjek ki New York-ba?-ültem fel az ágyamon, mire a vöröske csak értetlenül bámult rám.
-Én azt hittem, hogy ezt te szeretnéd.-nézett rám értetlenül továbbra is.-Azt hittem, hogy te szeretnél New York-ban tanulni.
-Ez anyáék hülyeség.-sóhajtottam fáradtan.-Nem akarok kiköltözni New York-ba, és négy éven át ott élni, nélkületek.-néztem rá szomorúan.
Úgy volt tervezve, hogy a 2012-es az utolsó nyaram, amit Angliában töltök. Anyáék elakartak küldeni New York-ba tanulni, és fel is vettek ott egy jó suliba, így augusztus végére volt tervezve, hogy kiköltözöm nagybátyámhoz, de ez a nyár megváltoztatta a véleményemet.
-Anyáék jól mondták.-sóhajtott ő is, majd felállva a zongora székéről, odasétált az ágyamhoz, és lehuppant mellém.-Nem kellett volna velem töltened a nyarat.-ölelt magához.-Túlságosan hozzám nőttél, megint.-suttogta, majd felnevetett.
-Nem csak hozzád.-suttogtam én is, mire ő csak kérdőn eltolt magától.
-Mi? Kiről beszélsz?-pislogott rám értetlenül, de én csak beleharaptam az alsó ajkamba.
-Mindegy, nem érdekes.-legyintettem rögtön, és lerántva magamról a takarót, kiakartam mászni az ágyból, de Ed megfogta a karomat.-Mondom nem érdekes.-rántottam ki a kezemet a szorításából.
Nem akartam neki elmondani, hogy beleszerettem valakibe, akibe nem szabadott volna. Ha elmondanám, talán nem is engedné, hogy többé találkozzak az illetővel.
-Tényleg szeretted?-néz rám Ryan.
-Attól függ, hogy kire gondolsz.-ráncolom a homlokomat.
-Niall-re.-mondja egyszerűen, mire én felsóhajtok.
-Igen, és talán még most is szeretem.-bólogatok.
Igen, szerelmes voltam Niall James Horan-be, az első pillanattól kezdve, és nagyon nem szeretném, ha ezt akárki is megtudná, hisz ki tudja, hogy mi lenne annak a következménye.
-Rendben.-bólintott.-Visszatérve New York-ra.-terelte a témát.-És mi lenne, ha beszélnék Stuart-al, hogy...
-Felejtsd el.-szóltam közbe, hisz tudtam, hogy mire akar kitérni.-Nem leszek énekes.-ráztam a fejemet.
-De, miért? Meg van hozzá mindened! Tehetséges, csodálatos hang, ráadásul gyönyörű vagy.-sorolta, hogy miért lennék jó énekes.
-Ed.-sóhajtottam.-Ha énekes is lennék, akkor is mindenki úgy ismerne, hogy Ed Sheeran kis húga.-néztem rá fancsali képpel.-Soha többet nem fogok énekelni, bármennyire is szeretnéd.-szálltam ki az ágyamból, és felállva kisétáltam a szobámból, le a konyhába.
Kiskoromban nagyon sokat énekeltem, és Ed imádta, mikor az ő dalait énekeltem.
Emlékszem, hogy mikor 16 volt, én pedig 10, elvitt az egyik fellépésére, és kiállított énekelni. Sikeresen elénekeltem egy számot, és mikor visszamentem apám éppen Stuart-nak magyarázott valamit, de nem tudta, hogy én is hallottam. A mai napig cseng a fülemben az az egy mondat.
"Ne csinálj belőle popsztárt. Ő nem olyan. Nem bírná. Ed is a kanapédon alszik, meg egyébként is: nem fogok még egy terhet a nyakadba akasztani."
Stuart belőlem is énekest akart faragni, és nekem akkor ez volt az álmom, de apám nem szerette volna, így nekem maradt a tanulás.
Amint leértem a konyhába, odasétáltam a hűtőhöz, és kinyitottam az ajtaját. Sokáig nézegettem, hogy mit egyek, és közben éreztem, hogy valaki mögém lopódzik. Az illető vett egy nagy levegőt, és rám akarta hozni a frászt, de én megelőztem.
-Szia Elliot.-néztem át a vállam felett, és rámosolyogtam Example-re.
-Ed, a húgod túl jól ismer!-ordított fel a bátyámnak Elliot.-Egyébként meg, tudod, hogy utálom, mikor így hívsz.-mutogatott felém a mutató ujjával, mire én elmosolyodtam.
-Rég láttalak.-vigyorogtam figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.-Egyébként boldog szülinapot utólag is.-nyomtam egy puszit az arcára, és letettem a tejet az asztalra, majd a pulthoz léptem, hogy kivegyem a müzlit a szekrényből.
-Jaj, de tünci-münci vagy.-mondta lányos hangon, majd felnevetett.-Jó, köszönöm. Aranyos vagy.-ölelt át hátulról.
-Tesó, ne molesztáld a húgomat.-jött le Ed a lépcsőn.
-Képzeld, nem felejtette el a szülinapomat!-mesélte boldogan Elliot.-Mondjuk, én is tudom az övét.-gondolkodott hangosan.
-Gondolom nagyon nehéz volt megjegyezni.-jegyeztem meg, miközben a tányéromba öntöttem egy kevés müzlit, meg tejet, és leültem az asztalhoz.
-Más fél évbe telt, mire rájöttem, hogy ti egy napon születtetek.-nézett ránk.
Már a jelentben nevetek fel Elliot megjegyzésén. Ed-nek szinte az össze jó haverját ismertem, és mindegyikükkel jóba voltam, de Example-t bírtam a legjobban.
-Bírom, mikor csak így spontán fel-fel röhögsz a régi poénokon.-néz rám Ryan, még mindig a telefonját nyomkodva.
-Tudom.-mosolyodok el.
-Egyébként a mai napig nem értem, hogy miért festetted be a hajadat.-nyúl az egyik hajtincsemért.-Én imádtam a vöröset.-teszi hozzá.
-Az a szín is csak egy ok volt arra, hogy Ed jusson eszembe, mikor minden áldott reggel a tükörbe nézek.-sóhajtok.
-Egyébként, mit terveztek mára?-néztem kérdőn a két srácra, mire Ed csak összeszorította az ajkait.
-Edward-nak randija lesz.-röhögött Elliot.
-Na, és kivel?-dobódtam fel rögtön, hisz a vöröskének már nagyon régóta nem volt barátnője.
Miközben tovább ettem a reggelimet, kérdőn néztem Elliot-ra, de a szemem sarkából láttam, hogy Ed kalimpál a kezével, hogy el ne mondja.
-Taytay Swift-el.-mondta ki Example, hatalmas mosollyal az arcán.
Szerintem mondanom sem kell, hogy a számban lévő tejes-müzli a földön landolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése