8. Go, and buy a better sister on eBay!

 Go, and buy a better sister on eBay!

-Sarah.-ült le mellém Elliot, és közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam amit mond.-Délelőtt elmentem a csarnokba, és rajzoltam egy X-et a színpadra. Fentről tökéletesen látszik, de lentről alig észrevehető. A festéket az egyik haverom hozza, az üzenet is rajta van már, úgyhogy eddig minden simán megy.-magyarázta, mire én bólintottam. Niall kérdőn nézett rám, én pedig tátogtam neki egy "minden oké"-t, majd Lilly-hez fordultam, és neki is elmondtam, hogy minden sínen van.

Eléggé meglepődtem, mikor odaértünk a csarnokhoz, ugyanis ahhoz képest, hogy ez egyáltalán nem volt egy nagy rendezvény, vörös szőnyeges bevonulás volt.
-Sarah, menjetek előre. Taylor-al mi megyünk utoljára.-nyitotta ki nekem Ed az ajtót, mire Niall kiugrott a limuzinból, és engem is kisegített. Abban a pillanatban amint letettem a lábamat a szilárd talajra, elkezdtek villogni a vakuk. 
Niall mellém lépett, és megfogva a kezemet, ujjait az enyémre kulcsolta. Így sétáltunk végig a vörös szőnyegen. Hogy őszinte legyek, vegyes érzelmek kavarogtak bennem, mikor Niall megfogta a kezemet. Most ezt csak a fotósok miatt csinálja? Mit akar most ezzel? 
Annyi kérdés kavargott bennem egyszerre, hogy azt hittem összeesek, de mivel a szőkeség fogott, erre sem volt túl sok esély.
A műsor fél óra múlva kezdődött, és a Jedward nyitott, így nekem még volt időm átöltözni Ed öltözőjében valami kényelmesebbe.
-Sarah, gyere! Ed meg Taylor most ment fel a színpadra.-hallottam Elliot hangját.
-Egy pillanat.-vettem fel még a pólómat, de mivel eléggé hűvös volt, még felkaptam Ed egyik pulcsiját, és így indultam ki az öltözőből.
-Mehetünk?-nézett rám kérdőn Lilly, mire én bólintottam.
-Srácok, rossz előérzetem van.-mondta Niall miközben végig sétáltunk a folyosón.
-Nekem is, de most már végig csináljuk.-sóhajtottam mikor odaértünk a létrához. Elliot és Lilly másztak fel először, majd én, de mielőtt elindultam volna, ismét Niall-re néztem.-Maradj itt. Fedezz minket.-néztem rá kérlelően, ő pedig bólintott.
Mikor felértünk a függő folyosó szerűségre, eléggé óvatosnak kellett lennünk, hisz sötét volt, és nem világíthattunk semmivel sem, mert akkor észrevettek volna minket.
-Add a kezet.-nyújtotta felém a kezét Elliot, mikor látta, hogy már nagyon félek, így kézen fogva mentünk egészen a célpontig.
Ed és Taylor már rég énekeltek mikor a megfelelő helyre értünk, pont Taylor felé, de még így is várnunk kellett pár percet, míg végeznek.
-Lányok, a dobozon kötél van, úgyhogy mikor ledobom, rögtön le kell hasalnotok a földre, különben le fogunk bukni. Rendben?-nézett ránk, mi pedig bólintottunk, megértettük az utasítást.
A zene lassan elhalkult, és a rajongók felsikítottak.
-Mehet?-nézett ránk Elliot ismét, mire mind hárman megfogtuk a dobozt, és megint bólintottunk. Taylor a helyén volt, a festék pedig el lett engedve, de rosszkor. Ahogy a festékes doboz zuhant, de Taylor hirtelen odébb állt, és Ed lépett a helyébe. 
-Ne!-kiáltottam okvetlenül is, mire Elliot lerántott a földre.
A mai napig újra játszódik bennem az a pár másodperc. Az, hogy hogyan lett az örömteli sikolyokból egyszerre döbbent csend, a káromkodás, és az a mérhetetlen félelem, és bűntudat ami benne kavargott abban a pillanatban.
-Másszatok.-suttogta Elliot, majd elkezdtünk gyorsan mászni, de az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttünk, így mikor sikerült a létrán is lemászni, a színfalak mögé kerültünk.
-Hát ti mit kerestek itt? És egyáltalán: mi a fene történt?-nézett ránk Stuart, de én megszólalni sem bírtam, annyira remegtem, és féltem.
-Ed, ezt nem gondoltam volna rólad!-tipegett le a színpadról Taylor, majd a földhöz vágta a festékes dobozt. A szőke énekesnőt Ed követte, aki tiszta piros festék volt.
-Sarah, beszédem van veled. Most.-fogta meg erősen a karomat, összefestékezve a rajtam lévő pulcsiját is, és elkezdett húzni az öltözője felé. Rájött. Felismerte az írásomat a dobozon.
Mikor beértünk az említett helységbe, bevágta maga mögött az ajtót, és dühösen rám nézett.
-Mond, most ez mire volt jó? Miért kellett beleavatkoznod ebbe az egészbe, ráadásul ilyen módon?-emelte fel a hangját.
-Neked akartunk jót! Taylor összetört volna!-védekeztem rögtön.-Nem hagyhattuk, hogy megint összetörjenek, úgy mint azelőtt Alice!
-Mi van? Sarah, neked fogalmad sincs semmiről!-túrt bele a hajába idegesen.-Taylor-al csak barátok vagyunk! Vagyis voltunk, hála neked!
-Igen, mert a barátok randizni szoktak. Teljesen igazad van.-bólintottam higgadtan.
-Elliot-nak azt mondtam, hogy csak együtt vacsorázunk, de ő kapásból azt hitte, hogy randi lesz, így mindenkinek azt mondta, hogy randizok Taylor-al, pedig csak az Everything has changed számunkhoz írtunk még pár sort, és kajáltunk. Ennyi. Az egész csak munkakapcsolat volt! Ráadásul ez a szám csomó pénzt hozhatott volna, amit neked akartam adni, de mivel ezt gyönyörűen elcseszted, ennek lőttek.
-És akkor ezt miért nem lehetett nekem elmondani?
-Miért kell neked mindenről tudnod? A testvérem vagy, nem az anyám, hogy beszámoljak neked minden egyes kibaszott részletről!-ordított továbbra is.-Egyébként meg komolyan kezdek elgondolkodni azon, hogy tényleg a testvérem vagy-e. Hogy lehet valaki ilyen önző? Tudod, talán pont a magad fajták miatt találták ki, hogy a vörösöknek nincsen lelkük!-vágta a fejemhez, mire nekem könnyek kezdtek gyűlni a szememben.-Sarah, neked fogalmad sincs arról, hogy most mennyire elbasztál mindent.
-Akkor menj, vegyél eBay-en egy tökéletes testvért! Remélhetőleg az majd nem fog törődni a lelki állapotoddal!-vágtam vissza sírva, majd kirohantam az öltözőből. 
Amint kiértem a folyosóra, elkezdtem szaladni a vészkijárat fele, de mielőtt még az ajtóhoz értem volna, Niall került az utamba.
-Sarah, mi történt?-nézett rám riadtan.
-Semmi, nem érdekes. Csak elakarok menni innen minél előbb.-sírtam, és félre akartam lökni Niall-t, de ő nem engedte.
-Mondanom kell valamit, mielőtt még végleg elmész.-fogta meg a kezemet.
-Niall, engedj el. Kérlek!-próbáltam meg kirántani a kezemet a szorításából, de ő magához húzott, és megcsókolt.
-Szeretlek.-suttogta két csók között. 
Fogalmam sincs, hogy miért, de ellöktem magamtól Niall-t, és semmivel sem törődve, kiléptem a sikátorba.

A mai napig nem tudom megmondani, hogy miért löktem el magamtól Niall-t. A hideg kiráz mikor belegondolok, hogy megcsókolt, én pedig egyszerűen csak ellöktem magamtól, és elszaladtam. Fogalmam sincs miért. Talán a helyzet lehetett az oka, hisz pár perccel a csók előtt vágta a fejemhez a bátyám, hogy nem is vagyok a testvére, és, hogy lelkem sincs. Egyszerre ez talán kissé sok volt nekem.
-Miért sírsz?-néz rám meglepetten Ryan.
-Belement valami a szemembe.-dörzsölöm a szememet.
-Mégis mi?-értetlenkedik továbbra is.
-Egy emlék.-törlöm le az utolsó könnycseppet is az arcomról.