9. New York is not a dream for me

New York is not a dream for me

-Sarah.-néz rám Ryan.
-Tessék?-mosolygok rá kedvesen.
-Tudom, hogy ez most parasztság lesz, de nekem még nem mesélted el a New York-os sztorit... Vagyis hallottam belőle részleteket, de...-magyaráz össze-vissza, mire én bólintok.
-Elmesélem, nyugi.-húzódik halvány mosolyra a szám.

Miután Ed-el eléggé durván összebalhéztunk, és a fejemhez vágta, hogy nem is vagyok a testvére, plusz Niall-t is faképnél hagytam miután megcsókolt, másnap indultam New York-ba a nagybátyámhoz, Chris-hez.
Eredetileg úgy volt a terv, hogy reggel felkelek, megreggelizek, kimegyek a reptérre, majd elhúzok innen a francba.
Nos, ez a felkelésnél meghiúsult, ugyan is egy átsírt éjszaka után semmi kedve az embernek még utazgatni, nem hogy felkelni, így hatkor Elliot rontott be a szobámba, hogy (ahogy ő mondta) 'A rohadt életbe Sarah, hat óra van! Le fogod késni azt a kibaszott repülőt!'.
Tíz perc alatt sikerült elfogadható állapotba hoznom magamat, és rekord idő alatt meg is reggeliztem, úgyhogy fél óra múlva már úton is voltunk.
Egész úton ugyan azzal a bizonyos üveges tekintettel bámultam az elmosódó tájat.
-Hé.-szólt Elliot lágy hangon, mire én kérdőn fordultam felé.-Hiányozni fogsz.-tette a szabad kezét a térdemre, hogy éreztesse velem, amit abban a pillanatban nem bírt kimondani szavakkal.
"Nyugi kislány, én még veled vagyok, ne félj. Idővel minden jobb lesz."
-Te is nekem.-mosolyodtam el halványan, mire ő is valamiféle szomorkás mosolyt varázsolt az arcára.
-Meg fog békélni, hidd el.-váltott témát.-Biztos, hogy nem gondolta komolyan, azt amit mondott.-tette hozzá, mire én csak felsóhajtottam, és visszafordultam az ablakhoz.
-Te nem ismered még ezt az oldalát.-bámultam tovább a mellettünk elhaladó autókat.
Az út további része csendben telt. Elliot vezetett, én pedig bámultam London utcáit, talán utoljára.
Ahogy kiértünk a reptérre, végleg elakartam búcsúzni Exampel-től, de ő előhúzott a zsebéből valamit... Valami töröttet.
-Sajnálom, már nem tudtuk megmenteni Lilly-vel. Ed mérgében összetörte.-nyújtotta át a telefonom darabjait.-Viszont.-nyúlt most a másik zsebébe.-Még régebben kaptam egyet amit nem használok, úgyhogy neked adom.-nyomott a kezembe egy Blackberry-t.-Belementettem az én számomat, meg Lilly-ét.-tette hozzá.
-Köszönöm. Tényleg.-néztem rá én is hálásan.
-Jó legyél.-ölelt magához szorosan, én pedig a mellkasába fúrtam az arcomat.-Ígérd meg, hogy hívni fogsz, legalább engem.-suttogta, és eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Megígérem.-mosolyodtam el halványan.
-Menj, sietned kell.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Vigyázz magadra.-mondta utoljára, majd ellépett mellőlem, én pedig felkaptam a cuccaimat, és elindultam az új életem felé.

-Example-el még tartod a kapcsolatot?-szól közbe Ryan.
-Nem, azóta nem, mióta...-nyelek egy nagyot, mielőtt kimondanám, de szerencsére Ryan nem hagyja.
-Tudom.-bólint megértően.

 Ahogy ültem a repülőn, egy hirtelen ötlettől vezérelve, előkaptam az új telefonomat, és bekapcsoltam.
Új élet, új város, és új emberek mellé új telefon is kell ezek szerint... Mindegy. Legalább anyáék sem fognak zaklatni. Mondjuk amennyire nyáron hiányoztam nekik, azon sem csodálkoznék, hogy ha nyáron haza mennék, és meg sem ismernének. Sosem volt velük jó a kapcsolatom, mert én már nem voltam tervezett gyerek. Ed volt mindig a család büszkesége, Matthew volt a második pasi a háznál, én meg... Én meg voltam a kolonc. A lány aki igazából senkinek sem kell, de ha már itt vagyok, vonakodva, de gondomat viselik.
Matthew nem is volt igazán a bátyám. Ő leginkább csak egy srác volt, akivel egy házban éltem, és valamilyen úton-módon a közeli rokonom, de sosem tekintett rám úgy, mint Ed. Ed volt az a srác, aki mindig kiállt mellettem, egészen mostanáig. Most már abban sem vagyok biztos, hogy valaha viszont látom őt.
Mikor megérkeztem New York-ba, Chris már várt rám, a feleségével, Taylor-al, és igen, fogalmuk sem volt arról, hogy ez mennyire ironikus.

-Taylor-nak hívták a feleségét?-törik ki Ryan-ből a röhögés.
-Igen, de ez még semmi.-nézek rá én is mosolyogva.-Ráadásul még szőke is volt.-kontrázok, mire Ryan csak még jobban röhögni kezd.

A következő két hét leginkább azzal telt, hogy kipakoltam a cuccaimat, és beszereztem a sulihoz szükséges marhaságokat. Igen, két hétbe telt megcsinálnom ezt a két dolgot, ugyanis az elsőnél fenn akadtam egy apróságon, ami nekem sokat jelentett.
Amikor kipakoltam a ruháimat, és a gitártokomhoz léptem, hogy ki vegyem belőle a gitáromat, de nem a sajátomat találtam benne, hanem Ed kedvencét, Nigel-t, és két kis cetlit.
"Remélem jól fogod érezni magad az új városban, új emberek között, prücsök. Amikor oda megyek koncertezni, meglátogatlak, ígérem. Hiányozni fogsz. Ed x"
"Csajszi, remélem jó négy éved lesz oda kint. Majd írj. Amúgy remélem, hogy pár év múlva majd ugyan azt a Sarah-t fogom/fogjuk visszakapni, akibe beleszerettem. Niall xoxo" volt olvasható a két papírfecnin.
Amint megláttam a dátumot, könny szökött a szemembe. "2012. 08. 21." A gála napján írták... Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha ott helyben meghalnék. Minden fájdalom elmúlna a másodperc töredéke alatt. Semmi nem fájna többé, és meg is tehettem volna, hisz ki hiányolt volna? Senki. Abban a pillanatban senkim nem volt. Egy személy sem, aki odajött volna hozzám, átölelt volna, és azt mondta volna "Nyugodj meg, minden rendben lesz. Ne félj. Én itt vagyok veled." 
Teljesen magamba voltam zuhanva suli kezdésig, de ez Chris-nek meg Taylor-nak fel sem tűnt, hisz éjjel-nappal dolgoztak, így általában egy héten jó ha egyszer összefutottam velük a lakásban.

8. Go, and buy a better sister on eBay!

 Go, and buy a better sister on eBay!

-Sarah.-ült le mellém Elliot, és közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam amit mond.-Délelőtt elmentem a csarnokba, és rajzoltam egy X-et a színpadra. Fentről tökéletesen látszik, de lentről alig észrevehető. A festéket az egyik haverom hozza, az üzenet is rajta van már, úgyhogy eddig minden simán megy.-magyarázta, mire én bólintottam. Niall kérdőn nézett rám, én pedig tátogtam neki egy "minden oké"-t, majd Lilly-hez fordultam, és neki is elmondtam, hogy minden sínen van.

Eléggé meglepődtem, mikor odaértünk a csarnokhoz, ugyanis ahhoz képest, hogy ez egyáltalán nem volt egy nagy rendezvény, vörös szőnyeges bevonulás volt.
-Sarah, menjetek előre. Taylor-al mi megyünk utoljára.-nyitotta ki nekem Ed az ajtót, mire Niall kiugrott a limuzinból, és engem is kisegített. Abban a pillanatban amint letettem a lábamat a szilárd talajra, elkezdtek villogni a vakuk. 
Niall mellém lépett, és megfogva a kezemet, ujjait az enyémre kulcsolta. Így sétáltunk végig a vörös szőnyegen. Hogy őszinte legyek, vegyes érzelmek kavarogtak bennem, mikor Niall megfogta a kezemet. Most ezt csak a fotósok miatt csinálja? Mit akar most ezzel? 
Annyi kérdés kavargott bennem egyszerre, hogy azt hittem összeesek, de mivel a szőkeség fogott, erre sem volt túl sok esély.
A műsor fél óra múlva kezdődött, és a Jedward nyitott, így nekem még volt időm átöltözni Ed öltözőjében valami kényelmesebbe.
-Sarah, gyere! Ed meg Taylor most ment fel a színpadra.-hallottam Elliot hangját.
-Egy pillanat.-vettem fel még a pólómat, de mivel eléggé hűvös volt, még felkaptam Ed egyik pulcsiját, és így indultam ki az öltözőből.
-Mehetünk?-nézett rám kérdőn Lilly, mire én bólintottam.
-Srácok, rossz előérzetem van.-mondta Niall miközben végig sétáltunk a folyosón.
-Nekem is, de most már végig csináljuk.-sóhajtottam mikor odaértünk a létrához. Elliot és Lilly másztak fel először, majd én, de mielőtt elindultam volna, ismét Niall-re néztem.-Maradj itt. Fedezz minket.-néztem rá kérlelően, ő pedig bólintott.
Mikor felértünk a függő folyosó szerűségre, eléggé óvatosnak kellett lennünk, hisz sötét volt, és nem világíthattunk semmivel sem, mert akkor észrevettek volna minket.
-Add a kezet.-nyújtotta felém a kezét Elliot, mikor látta, hogy már nagyon félek, így kézen fogva mentünk egészen a célpontig.
Ed és Taylor már rég énekeltek mikor a megfelelő helyre értünk, pont Taylor felé, de még így is várnunk kellett pár percet, míg végeznek.
-Lányok, a dobozon kötél van, úgyhogy mikor ledobom, rögtön le kell hasalnotok a földre, különben le fogunk bukni. Rendben?-nézett ránk, mi pedig bólintottunk, megértettük az utasítást.
A zene lassan elhalkult, és a rajongók felsikítottak.
-Mehet?-nézett ránk Elliot ismét, mire mind hárman megfogtuk a dobozt, és megint bólintottunk. Taylor a helyén volt, a festék pedig el lett engedve, de rosszkor. Ahogy a festékes doboz zuhant, de Taylor hirtelen odébb állt, és Ed lépett a helyébe. 
-Ne!-kiáltottam okvetlenül is, mire Elliot lerántott a földre.
A mai napig újra játszódik bennem az a pár másodperc. Az, hogy hogyan lett az örömteli sikolyokból egyszerre döbbent csend, a káromkodás, és az a mérhetetlen félelem, és bűntudat ami benne kavargott abban a pillanatban.
-Másszatok.-suttogta Elliot, majd elkezdtünk gyorsan mászni, de az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttünk, így mikor sikerült a létrán is lemászni, a színfalak mögé kerültünk.
-Hát ti mit kerestek itt? És egyáltalán: mi a fene történt?-nézett ránk Stuart, de én megszólalni sem bírtam, annyira remegtem, és féltem.
-Ed, ezt nem gondoltam volna rólad!-tipegett le a színpadról Taylor, majd a földhöz vágta a festékes dobozt. A szőke énekesnőt Ed követte, aki tiszta piros festék volt.
-Sarah, beszédem van veled. Most.-fogta meg erősen a karomat, összefestékezve a rajtam lévő pulcsiját is, és elkezdett húzni az öltözője felé. Rájött. Felismerte az írásomat a dobozon.
Mikor beértünk az említett helységbe, bevágta maga mögött az ajtót, és dühösen rám nézett.
-Mond, most ez mire volt jó? Miért kellett beleavatkoznod ebbe az egészbe, ráadásul ilyen módon?-emelte fel a hangját.
-Neked akartunk jót! Taylor összetört volna!-védekeztem rögtön.-Nem hagyhattuk, hogy megint összetörjenek, úgy mint azelőtt Alice!
-Mi van? Sarah, neked fogalmad sincs semmiről!-túrt bele a hajába idegesen.-Taylor-al csak barátok vagyunk! Vagyis voltunk, hála neked!
-Igen, mert a barátok randizni szoktak. Teljesen igazad van.-bólintottam higgadtan.
-Elliot-nak azt mondtam, hogy csak együtt vacsorázunk, de ő kapásból azt hitte, hogy randi lesz, így mindenkinek azt mondta, hogy randizok Taylor-al, pedig csak az Everything has changed számunkhoz írtunk még pár sort, és kajáltunk. Ennyi. Az egész csak munkakapcsolat volt! Ráadásul ez a szám csomó pénzt hozhatott volna, amit neked akartam adni, de mivel ezt gyönyörűen elcseszted, ennek lőttek.
-És akkor ezt miért nem lehetett nekem elmondani?
-Miért kell neked mindenről tudnod? A testvérem vagy, nem az anyám, hogy beszámoljak neked minden egyes kibaszott részletről!-ordított továbbra is.-Egyébként meg komolyan kezdek elgondolkodni azon, hogy tényleg a testvérem vagy-e. Hogy lehet valaki ilyen önző? Tudod, talán pont a magad fajták miatt találták ki, hogy a vörösöknek nincsen lelkük!-vágta a fejemhez, mire nekem könnyek kezdtek gyűlni a szememben.-Sarah, neked fogalmad sincs arról, hogy most mennyire elbasztál mindent.
-Akkor menj, vegyél eBay-en egy tökéletes testvért! Remélhetőleg az majd nem fog törődni a lelki állapotoddal!-vágtam vissza sírva, majd kirohantam az öltözőből. 
Amint kiértem a folyosóra, elkezdtem szaladni a vészkijárat fele, de mielőtt még az ajtóhoz értem volna, Niall került az utamba.
-Sarah, mi történt?-nézett rám riadtan.
-Semmi, nem érdekes. Csak elakarok menni innen minél előbb.-sírtam, és félre akartam lökni Niall-t, de ő nem engedte.
-Mondanom kell valamit, mielőtt még végleg elmész.-fogta meg a kezemet.
-Niall, engedj el. Kérlek!-próbáltam meg kirántani a kezemet a szorításából, de ő magához húzott, és megcsókolt.
-Szeretlek.-suttogta két csók között. 
Fogalmam sincs, hogy miért, de ellöktem magamtól Niall-t, és semmivel sem törődve, kiléptem a sikátorba.

A mai napig nem tudom megmondani, hogy miért löktem el magamtól Niall-t. A hideg kiráz mikor belegondolok, hogy megcsókolt, én pedig egyszerűen csak ellöktem magamtól, és elszaladtam. Fogalmam sincs miért. Talán a helyzet lehetett az oka, hisz pár perccel a csók előtt vágta a fejemhez a bátyám, hogy nem is vagyok a testvére, és, hogy lelkem sincs. Egyszerre ez talán kissé sok volt nekem.
-Miért sírsz?-néz rám meglepetten Ryan.
-Belement valami a szemembe.-dörzsölöm a szememet.
-Mégis mi?-értetlenkedik továbbra is.
-Egy emlék.-törlöm le az utolsó könnycseppet is az arcomról.

7. What's wrong?

What's wrong?

Végül a nagy terv az lett, hogy felmászunk a srácokkal a színpad feletti függőfolyosó szerűségre, majd az Everything has changed duett után mikor Ed megöleli Taylor-t, és elválnak egymástól, Taylor fejére öntjük azt a vödör piros festéket, az üzenettel együtt. Lehet, hogy nem ez a legkreatívabb ötlet, de nem jutott eszünkbe más, így maradtunk ennél.
A következő (alig) egy hét nagyon gyorsan elrepült, így a gála előtti napon haza utaztam, hogy elkezdjek becsomagolni.
Szomorúan hajtogattam be a ruháimat a bőröndömben, miközben anya egyre csak hordta be a cuccokat.
-Tessék, itt a gitárod tokja.-rakta le Ed mellém a saját, összefirkált, és matricázott gitár tokját.
-Ezt most miért adod ide? Nem viszem a gitáromat.-ráztam a fejemet automatikusan.
-Sarah, hidd el, ha Ed-en múlik még mikrofont is viszel.-röhögött Matthew, a másik bátyám.
-Minek vigyek gitárt? Így is két bőröndnyi cuccot viszek, nem fognak fel a engedni a gépre!-mutogattam a két nyitott, szinte már teli bőröndre.
-A kedvemért vidd el.-nézett rám fancsali képpel Ed.-Kérlek.-tette hozzá, mire én felsóhajtottam, és a sarokban lévő, ezer éve nem használt gitáromat belehelyeztem a tokba.
-Ha nem engednek fel a gépre az a te hibád lesz.-böktem felé fenyegetően, de ő csak lehuppant az ágyamra, és a kezébe vett egy pólót azzal a céllal, hogy akkor most ezt összehajtogatja, de mikor anya bejött, és meglátta, hogy Ed mit művel a pólóval, nemes egyszerűséggel ki lett zavarva a vöröske a szobámból.
-Ed, te inkább hangolgasd a gitárodat, de a ruhákhoz könyörgöm máskor ne nyúlj!-hajtogatta újra anyu az összegyűrt ruhát, mire Matthew felröhögött.
-Hallottad, öcsi? Ki lett adva az ukász! Menjél Nigel-eket hangolni!-röhögött Matthew, mire én megforgattam a szememet.
-Idiótákkal vagyok körülvéve.-fogtam a fejemet.
-Nem vagy egyedül.-rázta anyu a fejét grimaszolva, mire én elmosolyodtam.

-Ezt nem hiszem el!-horkan fel hirtelen Ryan, mire én összerezzenek.
-Mi az?-pislogok értetlenül.
-Sophie dobott.-nézi értetlenül a telefonja képernyőjét.-Azt hiszi, hogy megcsaltam veled.-néz most már rém még értetlenebb arccal, mire én felnevetek.
-Velem?-röhögök folyamatosan.
-Igen.-bólint továbbra is értetlen arc kifejezéssel.-Jó, én ehhez a lányhoz már kevés vagyok.-rázza a fejét, miközben elrakja a telefonját.
-Megnyugtatlak, te minden nőhöz kevés vagy.-mosolygok, mire Ryan csak egy nyelv nyújtással válaszol.

Másnap Ed-el már délelőtt visszamentünk London-ba, ugyanis este volt a gála, mondjuk nekem így is nehezemre esett időre elkészülni, ugyanis mikor a srácok megjöttek, én még mindig a hajammal babráltam. Egyszerűen annyira remegett a kezem az idegességtől, hogy nem bírtam befonni a tincseimet. Izgultam, két dolog miatt is. Féltem, hogy a tervünk rosszul fog elsülni, plusz még azért is, mert Niall kísérője leszek.
-Sarah, kész vagy már? Mindenki rád vár!-hallottam Ed hangját az ajtóm elöl.
-A hajammal még gondban vagyok.-sóhajtottam, és ismét kibontottam a fonatot.
-Bejöhetek?
-Persze.-fejeltem le az asztalomat, és félszemmel figyeltem, ahogy belép a szobámban, majd becsukja maga után az ajtót.
-Hogy nézel ki?-mosolyodott el a tiszta kóc hajamon, és mellém lépve elvette az asztalról a fésűt.-Ennyire ideges vagy egy hülye díjátadó miatt? Vagy más oka is van az idegességednek?-kezdte el ki fésülni a hajamat.
-Ed, Niall lesz a kísérőm.-harapdáltam a szám szélét.
-És ez miért baj? Legalább nem más lánnyal megy.-kezdte el befonni a hajamat. Érdekes, hogy fiú létére mindig ő fonta be a hajamat kiskoromba, mikor anyu nem ért rá, így mostanra már eléggé jól megy neki. Szebben csinálja, mint én.
-Mondjuk, lehet, hogy igazad van.-sóhajtottam.-Ha mással menne talán jobban ki lennék akadva.-húztam el a számat.-Egyébként te honnan is tudsz arról, hogy szeretem?-néztem rá kérdőn a tükörből.
-Lilly-vel nem csak te vagy jóban.-mosolyodott el továbbra is a hajamat fonva.
-Megölöm azt a lányt.-nyúltam a telefonomért.
-Ne bántsd, csak neked akart jót.-rázta a fejét, majd visszarakta az asztalomra a fésűt.-Kész vagy.-mosolyodott el ismét, és felsegített a székből.-Na mutasd magad.-lépett pár lépést hátrébb.-Gyönyörű vagy, prücsök.-vigyorgott folyamatosan, mire felnevettem, és én is végig mértem őt.
-Te is jól festesz öltönyben.-nevettem továbbra is, majd Ed felém nyújtotta a kezét, én pedig belé kapaszkodtam. 
-Gyere, menjünk.-intett, és kinyitotta az ajtót. Leakartam sietni a lépcsőn, de a vöröske megállított, hogy maradjak a lépcső tetején egy kicsit.
-Srácok.-sétált le a földszintre Ed.-Mindenki csukja be a szemét, oké?-hallottam, ahogy a bátyám dirigál, de a következő pillanatban már nekem intett, hogy mehetek le, mire én félve, de lesétáltam a lépcsőn. Mikor leértem, mindenki becsukott szemmel állt előttem, felém fordulva.
-Szemeket kinyitni.-mosolygott a mellettem álló Ed, mire mindenki egyszerre nézett rám, és döbbent le teljesen. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy hogy piruljak.
-Jáááááj, Sarah. Gyönyörű vagy!-szaladt oda hozzám Lilly, és átölelt.
-Sarah, biztos hozzám akarsz jönni? Melletted komolyan rondának érzem magamat.-röhögött Elliot.
-Ne essünk túlzásokba, oké?-grimaszoltam.
-Nekem lesz a legszebb partnerem az egész rendezvényen, tudsz róla?-lépett mellém mosolyogva Niall, majd átölelt. 
Mikor a szőkeség elengedett, Dani és El jöttek oda hozzám, aztán Harry szaladt le a lépcsőn (ezek szerint ő végig fent volt), és rögtön Niall-hoz sietett, majd súgott valamit a fülébe. Niall abban a pillanatban összehúzott szemöldökkel felém nézett, de mikor észrevette, hogy én is őt nézem, elkapta a tekintetét. Ez furcsa volt...
Kb. tizenketten-tizenhárman voltunk a lakásban, hisz a srácok azt találták ki, hogy legyen nagy belépőnk, menjünk mindannyian egy limuzinnal, így mindenki nálunk csövezett egészen este hatig.
-Srácok, szerintem indulhatunk.-csapta össze a tenyerét Ed.-Kérem a hölgyeket előre fáradni, hogy minden pasi nevében udvariasnak tűnjek.-nyitotta ki nekünk az ajtót, mire mi Lilly-vel röhögve ki ugráltunk az utcára, de mikor rájöttünk, hogy van kint jó pár paparazzi, inkább csak egymásba karolva odasétáltunk a limóhoz, és behuppantunk az ülésre.
 -Ez szép bevonulás volt, lányok.-ült le velünk szembe Taylor, mire én magamra erőltettem egy mosolyt. Hosszú estének nézünk elébe...

6. PAINT!

PAINT!

    

-Támadááááááás.-rontott be a szobámba Ed két Nerf pisztollyal a kezébe, és elkezdett minket lőni. Szerencsére én már hozzászoktam ehhez a húzásához, így az alsó fiókomban tartom a saját pisztolyomat.
Reflexből az enyém után nyúltam, és én is elkezdtem lőni a vöröskét.
-Ed, állj! Elég lesz!-sikított Lilly, hisz szinte az összes találat őt érte. Amíg Ed Elliot-al, és Lilly-vel volt elfoglalva, addig én nemes egyszerűséggel mellé léptem, és tarkón vágtam.
-Barom, elég! Nem hallod?-néztem rá dühösen, miközben ledobtam az asztalra az én pisztolyomat..-Tökre nem fair, hogy nálad kettő van, náluk meg egy sem, közben pedig őket lövöd.-vettem ki a kezéből az övéit, és Lilly meg Elliot kezébe nyomtam.-Na, most fair.-fontam össze magam előtt a karomat, majd a fejemmel intettem a párosnak, hogy lőhetnek. A következő pillanatban már Ed fetrengett a földön. 

Talán éppen a sors fintora, de egy Nerf golyó ébreszt fel a gondolataimból.
-Basszus Peter!-kiált rá az öccsére az egyik srác, majd a pisztollyal az kezében, odasétál hozzám.-Bocsi, nem volt szándékos.-néz rám bűnbánóan, mire én csak elmosolyodom.
-Semmi gond.-rázom a fejemet, ő pedig csak bólint, majd visszaszalad a testvéréhez játszani.

Alig fél óra múlva csöngettek. Automatikusan felpattantam az ágyról, és kilépve a szobámból, leszaladtam a lépcsőn.
-Hagyd, majd én.-néztem az elindulni készülő Ed-re.
-Nem biztos, hogy jó...-kezdte volna a mondandóját, de késő volt, már kinyitottam az ajtót, ahol nem az a személy várt akire számítottam.
-Szia. Gondolom te vagy Sarah.-mosolygott rám Taylor, mire én is magamra erőltettem egy mosolyt. 
-Igen.-bólintottam, majd elálltam az ajtóból, hogy (legnagyobb bánatomra) betudjon jönni a lakásba.
-Tay, hát te? Nem úgy volt, hogy csak este jössz?-lépett mellém Ed, és egy-egy puszival üdvözölték egymást.
-Tudom, hogy hamar jöttem, de hamarabb sikerült szabadulnom.-magyarázkodott a szőke "bombázó".-De ha zavarok, vissza jövök később.-nézte összehúzott szemöldökkel a nappaliban folyó őrültségeket, ugyanis is Elliot azt játszotta, hogy ő a repülő, és Lilly-vel a nyakában rohangált fel-alá.
-Nem, maradj csak.-rázta a fejét automatikusan Elliot.-Mi már itt sem vagyunk.-sétált felém, még mindig a nyakában Lilly-vel, majd kinyitotta az ajtót, és engem is kitessékelt az utcára.-Három hét múlva talán visszahozom a lányokat, oké?-kiáltott vissza, mielőtt becsukta volna az ajtót, mire Ed felröhögött.-Ezt igennek vesszük, úgyhogy most három hétig Example bácsival lesztek.-rakta le Lilly-t a földre, a lány pedig felnevetett.
-Azt hittem már, hogy nászútra mentek.-nevetett Lilly.
-Kit jegyeztek el?-hallottam Niall hangját mögülem, mire összerezzentem, és riadtan fordultam meg.
-Senkit.-vágtam rá, hisz nem akartam beégni Lilly-ék hülyeségével Niall előtt.
-Sarah-t.-mondta egyszerűen Lilly, mire a szőkeségnek felszaladt a szemöldöke.
-Tényleg? És mégis ki jegyzett el, prücsök?-nézett rám vigyorogva. Újabban rám ragadt a prücsök becenév?
-Én.-ölelt át hátulról Elliot, és az állát megtámasztotta a fejem búbján.
-Hát nem aranyosak?-kérdezte 'hülye picsa' hangon Lilly, mire Niall egy pillanatig habozott a válasszal. Először kissé furcsa arcot vágott, de végül felnevetett.
-De, azok vagytok. Gratulálok, a... Ehhez az egészhez.-legyintett.-Szóval, miben kell a segítségem?-tért a lényegre. Úgy látom elege lett a mű eljegyzés témából.
-Ki éhes?-csapta össze a tenyerét Elliot.
-Én!-vágtuk rá egyszerre Lilly-vel, majd Niall is bólintott.
-Akkor egy pizza keretében elmondjuk.-vette elő a kocsi kulcsát Elliot, és elindultunk az autója felé.
Ahogy behuppantam a kocsiban, eszembe jutott, hogy reggel benéztem a hűtőbe, így automatikusan kitört belőlem a röhögés.
-Mi az?-hajolt előre Lilly a hátsó ülésről.
-Elképzeltem Ed arcát, mikor kinyitja a hűtőt.-röhögtem továbbra is. 
-Mi van a hűtőbe?-értetlenkedett Niall.
-Mondjuk úgy, hogy a hűtő tele van, de az egyetlen dolog amit én fogyasztok belőle, az a tej. A többi kaja kb. két hónapja benne van, és nem hinném, hogy Ed mostanában belenézett volna a hűtőbe.-magyaráztam, mire a kocsiban ülő három személy is elképzelte Ed arcát, így belőlük is kitört a röhögés.

-Ryan.-szólalok meg hirtelen, mire a kék szemű srác kérdőn néz rám.-Hogy követhettem el ekkora hibát?-fürkészem az arcát, mire ő csak megvonja a vállát.
-Emberek vagyunk. Követünk el hibákat.-mosolyodik el halványan.
-Ekkorákat?-pislogok rá értetlenül.
-Sőt, nagyobbakat is.
-Ennél nem hinném, hogy lehet nagyobb hibát elkövetni.-sóhajtok.

-...És Example azt találta ki, hogy majd a gálán kéne valahogy szét cseszni ezt az egészet.-magyarázta Lilly Niall-nek a nagy tervet, a kocsi hátsó ülésén.
-Aha.-bólogatott a szőkeség.-És én ehhez miért is kellek?-értetlenkedett továbbra is.
-Mert csak te vagy hivatalos a bulira.-fordultam hátra az anyós ülésen.-Lilly-t Elliot viszi, engem meg ha minden igaz Ed, de ezek után kétlem, úgyhogy arra még valamit ki kell találnunk.-hadartam.
-Az én kísérőm leszel akkor.-vágta rá Niall rögtön.-Az úgy nem jó?-nézett rám kérdőn.
-De, úgy is jó lesz.-mosolyodtam el, de a következő pillanatban már előre is kényszerültem fordulni, mert Elliot úgy lefékezett, hogy majdnem kirepültem a szélvédőn.
-Festék!-kiáltott fel, mire három értetlen szempár bámult rá.-Festéket kell a fejükre önteni! Az be tesz Taylor egójának, az tuti.-magyarázta a zseniális ötletét.
-Egyenlőre nincs jobb ötletünk az a baj.-húztam el a számat. 
-Szóval az a nagy terv, hogy leöntünk egy világsztárt festékkel, hogy megutálja Ed-et?-szól közbe Niall.
-Mi lenne ha úgy csinálnánk, hogy Taylor azt higgye, Ed öntötte rá a festéket.-gondolkodott hangosan Lilly.
-És ezt mégis hogy szeretnéd elérni? Írsz a festékes dobozra egy levelet?-néztem rá értetlenül.
-Mondjuk.-tárta szét a karját.
-Lehetne mondjuk az a levélen, hogy "Jobban tetszik a hajadat, a bőröd, meg a ruhád ebben a színben. Ed xx".-mondta Elliot, miközben leparkolt a pizzázó előtt.

5. I won't let to break him again

I won't let to break him again

-Mi van?-meredtem Ed-re hitetlenül, de ő csak dühösen Elliot-ra nézett.
-Mondtam, hogy ne mond el neki! Tudod, hogy mennyire utálja Taylor-t!-esett neki rögtön Example-nek, miközben a srác csak jót akart.
-Joga van tudni a húgodnak, hogy milyen csitrikkel randizol.-fonta össze a karját maga előtt Elliot, mire én csak ismét felsóhajtottam.
-Hagyd.-néztem Elliot-ra.-Az ő élete, úgy bassza el ahogyan azt ő akarja.-tártam szét a karomat.-Majd megoldja, ahogy a RED tetkójára is kitalált vészhelyzetre valamit.-tettem hozzá.
-Mondja ezt az aki Niall Horan-be szerelmes.-vágta a fejemhez Ed, mire én lefagytam.
Ezt mégis kitől tudja? Hisz nem mondtam el egy áldott léleknek sem!
-Akkora tapló vagy.-álltam fel dühösen az asztaltól, és ahogy elhaladtam Ed mellett, egy jól irányzott mozdulattal, izomból hasba vágtam, mire Elliot felröhögött. 

Kb. két órán keresztül duzzogtam a szobámba, várva, hogy Ed feljöjjön, de nem tette. Vártam, hogy feljöjjön, és bocsánatot kérjen, ahogy szokta, de nem tette. Tapló.
Sajnálom, de még az ő kedvérért sem fogok megszeretni egy olyan lányt, mint Taylor. De mi van ha összejönnek? Nem, az nem következhet be. Nem hagyom. Valamit tennem kell, hisz össze fogja törni Ed-et az a lány, és nem fogom ismét hagyni, hogy úgy a padlóra küldjék a bátyámat, ahogy azt Alice, a legutóbbi barátnője tette.
A telefonom ébresztett fel a gondolataimból, és majdnem le is estem a székemről, annyira frászt hozta rám a csengő hangom.
-SASUGES.-ordította a telóm, mire én csak összehúzott szemöldökkel utána nyúltam.
Biztos vagyok benne, hogy valamelyik srác kezébe került tegnap, és átállították.
-Igen?-emeltem a fülemhez a készüléket.
-SARAAAAAAAAH!-ordított valaki a vonal másik végén, mire én kissé eltartottam a telót.-Nincs kedved elmenni vásárolni?-váltott higgadtabb hangerőre a barátnőm, Lilly.
-Lil, bocsi, most semmi kedvem mozgolódn.-válaszoltam szomorúan.-Nem jössz át inkább?-ajánlottam fel.
-Öhm, ami azt illeti, itt állok az ajtóban.-nevetett, mire belőlem is kitört a röhögés.
-Akkor miért nem csöngetsz?-álltam fel a székről, és letéve a telefont, lesiettem a lépcsőn.
-Jé, Sarah. Te még élsz?-vágott meglepett képet a kanapén fetrengő Ed, mikor áthaladtam a nappalin.
-Veled még beszédem van.-mutattam felé fenyegetően, és az ajtóhoz léptem.-Egyébként nagyon remélem, hogy a reggeli interjún kimentél hátra a két lányhoz.-tettem hozzá.
-Persze, hogy kimentem, de mégis hová mész?-szólt utánam a vöröske. Válaszként csak kinyitottam az ajtót, és azzal a lendülettel Lilly (szó szerint) bevágódott az előtérbe.
-Nem kellett volna az ajtónak támaszkodnom, igaz?-nézett fel rám a földről nevetve, mire én grimaszolva bólintottam, és felsegítettem.
-Hé, szia Lilly.-sétált oda hozzánk Ed, és megölelte a szőke lányt.-Rég láttalak. Hogy vagy?-tolta el magától, és mosolyogva fürkészte az arcát.
-Jól, köszönöm.-mosolygott vissza Lilly, és felakasztotta a táskáját a fogasra, aztán kérdőn a földön fetrengő Example-re nézett.
-Elliot, te mit csinálsz?-néztem rá nevetve.
-Most mondjátok meg.-nézett fel Ed-re és Lilly-re.-Mit csináljak ezzel a lánnyal, hogy ne szólítson Elliot-nak?-kérdezte szinte könyörögve.
-Vedd feleségül.-vágta rá Lilly, mire én is elmosolyodtam, de a következő pillanatban már azon kaptam magamat, hogy az előbb a földön fetrengő srác már előttem térdel, és a jobb kezemről levéve a gyűrűt, megfogta mind két kezemet.
-Sarah nemtudomvaneközépsőneved Sheeran.-nézett rám, én pedig a kezemet a számhoz tartottam, hogy ne törjön fel belőlem a röhögés.-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte aranyosan, és a szemem sarkából láttam, hogy Ed már veszi is elő a telefonját, hogy fényképezzen.
-Nagyon szeretnéd?-kuncogtam, mire Elliot csak bólintott, én pedig felsóhajtottam.-Igen.-nevettem fel. Example elmosolyodott, és ráhúzta a gyűrűs ujjamra a gyűrűt, majd felállt, és átölelt.
-Éljen az ifjú pár.-tapsolt mögöttem Lilly nevetve.
-Előbb lennél a lányom, prücsök, mint a barátnőm.-tolt el magától Elliot nevetve, majd nyomott egy puszit a homlokomra, mire én nevetve bólintottam.
-Ééééééés fenn is van.-szólalt meg Ed, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Felraktad twitterre?-néztem rá döbbenten, mire ő csak bólintott.-Következőre azt kéne felraknod, hogy Taylor kezét kéred meg.-jegyeztem meg.
-Majd oda szerkesztem Niall-t Example helyére, oké? Talán úgy jobban fog neked tetszeni.-szólt be ismét, mire én neki akartam esni, de Elliot lefogott.
-Jól van, nyugi. Nem kéne, hogy valakinek baja essen.-húzott vissza, és át ölelte a nyakamat, hogy végképp ne bírjak kibújni a keze alól.
-Ne félts te engem.-próbáltam lehámozni a kezét a nyakamról, mire ő csak felnevetett.
-Inkább Ed-et féltem.-tette hozzá. Lilly kuncogva Ed-re nézett, aki ismét a telefonját bújta, így szerintem nem is hallotta az előbb lezajló beszélgetést. 
Mindannyian visszafojtott mosollyal néztünk Ed-re, aki végre felnézett a telefonjából, majd kérdőn kapkodta köztünk a fejét.
-Mi van?-pislogott értetlenül, de Lilly csak nevetve megrázta a fejét.
-Semmi.-vágta rá.
-Egyébként mindenki azt hiszi, hogy tényleg megkérték a kezedet.-nézett rám röhögve a vöröske, mire én csak megforgattam a szememet, és kibújtam Elliot öleléséből.
-Gyere, Lilly. Hagyjuk a pasikat előkészülni a ma estére.-fogtam meg a barátnőm csuklóját, és elkezdtem felhúzni az emeletre.
-Még mindig nem vagy vicces!-ordított utánam Ed, de nem törődtem vele, hanem csak becsuktam a szobám ajtaját, és könyörgően néztem az immáron ágyon ülő Lilly-re.
-Segítened kell.-jelentettem ki, mire ő csak grimaszolva nézett rám.
-Ha ezt mondod akkor általában vagy tényleg nagy baj van, vagy valami őrültségre készülsz.-emlékeztetett.
-Szerintem ez kettő az egyben.-gondolkodtam hangosan, majd megráztam a fejemet, ugyanis kissé elkalandoztam.-Szóval az van, hogy Ed Taylor Swift-el fog ma randizni.-kezdtem bele.
-Hagyd már szegény bátyádat, had legyen szerelmi élete.-sóhajtott fel, mire én csak megráztam a fejemet.
-Nem azzal van a bajom, hogy randija lesz, hanem azzal, hogy kivel.-javítottam ki magamat rögtön, de Lilly hitetlenkedve nézett rám.-Nem hagyhatom, hogy ismét összetörjék.-tártam szét a karomat.-Valahogy el kéne rontani a randit. De hogyan?-harapdáltam a szám szélét, aztán hirtelen kinyílt az ajtó, és Elliot feje jelent meg a kis résnél.
-Ne ezt a randit rontsátok el.-rázta a fejét, miközben belépett a szobámba, és becsukta maga mögött az ajtót.-Taylor ott lesz a gálán. Akkor kéne tönkre tenni ezt az egészet. Nagy közönség előtt, és akkor tuti vége lenne egy pillanat alatt.-magyarázta halkan. Pár másodpercig csak értetlenül pislogtam rá.
-Te hallgatóztál?-vontam fel a szemöldökömet.
-Én se fogom hagyni, hogy ismét lelki roncs legyen a srácból, úgyhogy mikor Taylor ideér, mi elhúzunk innen megbeszélni, hogy oldjuk meg ezt a problémát. Oké?-nézett ránk kérdőn, mire én összenéztem Lilly-vel, és egyszerre bólintottunk, de én még mondani akartam valamit, viszont a telefonom ezt sem hagyta.
-SAUSAGES!-üvöltött ismét, mire a szobában álló két személy először kérdőn rám nézett, majd a telefonra, végül kitört belőlük a röhögés.
-Igen?-vettem fel a telefont kuncogva, majd a szám elé raktam a mutató ujjamat, jelezve Lilly-nek és Elliot-nak, hogy maradjanak csöndbe, mert semmit nem hallok.
-Szia Sarah. Ugye nem ébresztettelek fel?-hallottam Niall aggódó hangját.
-Niall, egy óra lesz nem soká.-nevettem.-Nem, egyébként nem ébresztettél fel.-tettem hozzá mosolyogva.
-Figyi, Ed tegnap mondta, hogy Taylor-al lesz randija, így gondolom el fog zavarni otthonról, és arra gondoltam, hogy nem-e lenne kedved elmenni valamerre velünk?-ajánlotta fel kedvesen.
-Hát, az igazság az, hogy már van programom.-kezdtem a magyarázkodást, de Elliot közbe vágott.
-Niall az?-nézett rám kérdőn.
-Egy pillanat.-szóltam bele a telefonba, majd a mellkasomra szorítottam a készüléket.-Igen.-bólintottam.
-Mond neki, hogy jöjjön át. Jól fog jönni a segítsége, hisz ő hivatalos a bulira, nem úgy, mint mi.-magyarázta, én pedig bólintottam, és visszaemeltem a fülemhez a telefont.
-Niall, segítened kéne.-szóltam bele ismét a készülékbe.
-Öhm, oké, szívesen. Miben?-kérdezte kissé meglepetten.
-Áttudnál most jönni?
-Persze. Öt perc, és indulok.-rakta le végül, én pedig a ledobtam a telefont az ágyra, és a szobában lévő két személyre néztem.
-Jön.-bólintottam.

4. He's gonna date with...

 He's gonna date with...

 Másnap reggel kellemes ébresztésben volt részem. A szobámban lévő zongorához Ed odaült, és az egyik régi számát kezdte el nekem játszani.
-Szemben vagy velem, látom, kifárasztott az élet?-énekelte, mire én csak felsóhajtottam.-A rossz emlékek a földön hevernek darabokban.-mosolygott rám, de én nem bírtam mosolyogni.
-Ed.-szólaltam meg halkan, éppen annyira, hogy ő meghallja.
-Tessék?-fordult felém a zongora széken ülve, és érdeklődve fürkészte az arcomat.
-Nem... Nem lehetne, hogy ne menjek ki New York-ba?-ültem fel az ágyamon,  mire a vöröske csak értetlenül bámult rám.
-Én azt hittem, hogy ezt te szeretnéd.-nézett rám értetlenül továbbra is.-Azt hittem, hogy te szeretnél New York-ban tanulni.
-Ez anyáék hülyeség.-sóhajtottam fáradtan.-Nem akarok kiköltözni New York-ba, és négy éven át ott élni, nélkületek.-néztem rá szomorúan.
Úgy volt tervezve, hogy a 2012-es az utolsó nyaram, amit Angliában töltök. Anyáék elakartak küldeni New York-ba tanulni, és fel is vettek ott egy jó suliba, így augusztus végére volt tervezve, hogy kiköltözöm nagybátyámhoz, de ez a nyár megváltoztatta a véleményemet.
-Anyáék jól mondták.-sóhajtott ő is, majd felállva a zongora székéről, odasétált az ágyamhoz, és lehuppant mellém.-Nem kellett volna velem töltened a nyarat.-ölelt magához.-Túlságosan hozzám nőttél, megint.-suttogta, majd felnevetett.
 -Nem csak hozzád.-suttogtam én is, mire ő csak kérdőn eltolt magától.
-Mi? Kiről beszélsz?-pislogott rám értetlenül, de én csak beleharaptam az alsó ajkamba.
-Mindegy, nem érdekes.-legyintettem rögtön, és lerántva magamról a takarót, kiakartam mászni az ágyból, de Ed megfogta a karomat.-Mondom nem érdekes.-rántottam ki a kezemet a szorításából.
Nem akartam neki elmondani, hogy beleszerettem valakibe, akibe nem szabadott volna. Ha elmondanám, talán nem is engedné, hogy többé találkozzak az illetővel.

-Tényleg szeretted?-néz rám Ryan.
-Attól függ, hogy kire gondolsz.-ráncolom a homlokomat.
-Niall-re.-mondja egyszerűen, mire én felsóhajtok.
-Igen, és talán még most is szeretem.-bólogatok.

Igen, szerelmes voltam Niall James Horan-be, az első pillanattól kezdve, és nagyon nem szeretném, ha ezt akárki is megtudná, hisz ki tudja, hogy mi lenne annak a következménye.
-Rendben.-bólintott.-Visszatérve New York-ra.-terelte a témát.-És mi lenne, ha beszélnék Stuart-al, hogy...
-Felejtsd el.-szóltam közbe, hisz tudtam, hogy mire akar kitérni.-Nem leszek énekes.-ráztam a fejemet.
-De, miért? Meg van hozzá mindened! Tehetséges, csodálatos hang, ráadásul gyönyörű vagy.-sorolta, hogy miért lennék jó énekes.
-Ed.-sóhajtottam.-Ha énekes is lennék, akkor is mindenki úgy ismerne, hogy Ed Sheeran kis húga.-néztem rá fancsali képpel.-Soha többet nem fogok énekelni, bármennyire is szeretnéd.-szálltam ki az ágyamból, és felállva kisétáltam a szobámból, le a konyhába.
Kiskoromban nagyon sokat énekeltem, és Ed imádta, mikor az ő dalait énekeltem. 
Emlékszem, hogy mikor 16 volt, én pedig 10, elvitt az egyik fellépésére, és kiállított énekelni. Sikeresen elénekeltem egy számot, és mikor visszamentem apám éppen Stuart-nak magyarázott valamit, de nem tudta, hogy én is hallottam. A mai napig cseng a fülemben az az egy mondat.
"Ne csinálj belőle popsztárt. Ő nem olyan. Nem bírná. Ed is a kanapédon alszik, meg egyébként is: nem fogok még egy terhet a nyakadba akasztani."
Stuart belőlem is énekest akart faragni, és nekem akkor ez volt az álmom, de apám nem szerette volna, így nekem maradt a tanulás.
Amint leértem a konyhába, odasétáltam a hűtőhöz, és kinyitottam az ajtaját. Sokáig nézegettem, hogy mit egyek, és közben éreztem, hogy valaki mögém lopódzik. Az illető vett egy nagy levegőt, és rám akarta hozni a frászt, de én megelőztem.
-Szia Elliot.-néztem át a vállam felett, és rámosolyogtam Example-re.
-Ed, a húgod túl jól ismer!-ordított fel a bátyámnak Elliot.-Egyébként meg, tudod, hogy utálom, mikor így hívsz.-mutogatott felém a mutató ujjával, mire én elmosolyodtam.
-Rég láttalak.-vigyorogtam figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.-Egyébként boldog szülinapot utólag is.-nyomtam egy puszit az arcára, és letettem a tejet az asztalra, majd a pulthoz léptem, hogy kivegyem a müzlit a szekrényből.
-Jaj, de tünci-münci vagy.-mondta lányos hangon, majd felnevetett.-Jó, köszönöm. Aranyos vagy.-ölelt át hátulról.
-Tesó, ne molesztáld a húgomat.-jött le Ed a lépcsőn.
-Képzeld, nem felejtette el a szülinapomat!-mesélte boldogan Elliot.-Mondjuk, én is tudom az övét.-gondolkodott hangosan.
-Gondolom nagyon nehéz volt megjegyezni.-jegyeztem meg, miközben a tányéromba öntöttem egy kevés müzlit, meg tejet, és leültem az asztalhoz.
-Más fél évbe telt, mire rájöttem, hogy ti egy napon születtetek.-nézett ránk.

Már a jelentben nevetek fel Elliot megjegyzésén. Ed-nek szinte az össze jó haverját ismertem, és mindegyikükkel jóba voltam, de Example-t bírtam a legjobban.
-Bírom, mikor csak így spontán fel-fel röhögsz a régi poénokon.-néz rám Ryan, még mindig a telefonját nyomkodva.
-Tudom.-mosolyodok el.
-Egyébként a mai napig nem értem, hogy miért festetted be a hajadat.-nyúl az egyik hajtincsemért.-Én imádtam a vöröset.-teszi hozzá.
-Az a szín is csak egy ok volt arra, hogy Ed jusson eszembe, mikor minden áldott reggel a tükörbe nézek.-sóhajtok.

-Egyébként, mit terveztek mára?-néztem kérdőn a két srácra, mire Ed csak összeszorította az ajkait.
-Edward-nak randija lesz.-röhögött Elliot.
-Na, és kivel?-dobódtam fel rögtön, hisz a vöröskének már nagyon régóta nem volt barátnője.
Miközben tovább ettem a reggelimet, kérdőn néztem Elliot-ra, de a szemem sarkából láttam, hogy Ed kalimpál a kezével, hogy el ne mondja.
-Taytay Swift-el.-mondta ki Example, hatalmas mosollyal az arcán.
Szerintem mondanom sem kell, hogy a számban lévő tejes-müzli a földön landolt...

3. Can I have an autograph?

Can I have an autograph?

                        


Estére kezdtek egyre jobban felpörögni a srácok, pedig rajtam, Liam-en, és a lányokon kívül már senki sem volt beszámítható állapotban.
Én, Dani, meg El Lux-al játszottunk benn a házban, míg a fiúk kinn az erkélyen őrültködtek, és néha lehetett hallani is, hogy eltörnek egy-egy üveg poharat.
-...És akkor jött az oroszlán, és felfalta Baby Lux-ot.-nyomta a kis lány hasának a plüss oroszlánt, mire Lux felnevetett.
Én is elmosolyodtam, és összenéztem Dani-vel, de mikor ez feltűnt neki, rögtön elkapta a tekintetét. Ezt nem nagyon tudtam mire vélni, de nem is volt sok időm gondolkodni ennek a reakciónak a miértjén, mert az én drága bátyám éppen akkor rontott be az erkély ajtón, úgy, hogy majdnem kitört az üveg.
-Sarah!-sántikált oda hozzám, és lehuppant mellém a kanapéra. Áradt belőle a sör szag.-Mondtam már, hogy szeretlek?-nézett rám elégé furcsa mosollyal az arcán, aztán széttárta a karját, hogy én akkor most hozzá bújok.
Mosolyogva megforgattam a szememet, és unottan hozzábújtam, mire ő az utolsó csepp levegőt is kiszorította belőlem.
-Ed, szerintem ideje lenne mennünk.-néztem fel rá, mire ő csak összehúzta a szemöldökét.
-Most miért?-vágott fancsali képet.
-Bellini ki lett csukva, emlékszel?-emlékeztettem, hogy a macskát reggel kicsukta az udvarba, és elfelejtette be engedni.
-Komolyan a macska miatt kell hazamenni?-vágott értetlen képet.
-Ed, éjszaka mínuszok röpködni. Meg fog fagyni.-magyaráztam, mire Ed-nek kikerekedett a szeme, és felpattant mellőlem.
-Szedd a cuccodat, hívok egy taxit.-szedte elő a telefonját, mire nevetve én is feltápászkodtam, és kisétáltam a teraszra. Az öt srác jól el röhögött a dohányzó asztalnál, én pedig a cuccainkat kerestem, de sehol sem találtam őket, aztán végig pásztáztam a szememmel a keretet, és rögtön meglettek a ruháink... A medencében.
-Louis William Tomlinson!-néztem dühösen a srácra, de ő csak védekezően felrakta a kezét.
-Ez most nem én voltam.-rázta a fejét.
-Jó, nem érdekel ki volt, de most mi a fenébe fogok haza menni? Fürdőruhában?-halásztam ki a gatyámat a vízből.
-Vedd fel a pulcsimat, és gyere! Itt a taxi.-szólt Ed az ajtóból, és már elbúcsúzott a srácoktól, de én még a pólómat húztam ki a medencéből. Mikor meg volt az utolsó ruhadarab is, elindultam a srácok felé, hogy én is elbúcsúzzak.
-Jó legyél, csajszi.-ölelt át szorosan Harry.
-Jövő héten találkozunk a díjátadón.-nyomott egy puszit az arcomra Liam, és ő is átölelt. Még a többiektől is elakartam búcsúzni, de Ed szólt, hogy haladjak, mert már megy a taxi óra, és ez így drága lesz.
-Akkor jövő héten, srácok.-öleltem át utoljára Niall-t, és mikor elhajoltam ő is adott egy puszit, de ez valahogy másmilyen volt, mint Liam puszija. Liam olyan, mintha a második bátyám lenne, de Niall-től még sosem kaptam búcsú puszit.

Bele borzongok az emlékbe, és az arcomhoz kapok.
-Vicces nézni, ahogy eszedbe jutnak az emlékek.-néz rám mosolyogva Ryan, mire nekem is kiül egy óvatos mosoly az arcomra.
-Tudod jól, hogy egy bizonyos résztől már fájni fog.-nyelek egy nagyot, mire Ryan megértően bólint.

Pár pillanatig csak zavartan fürkésztem Niall szemét, miközben ő mosolygott, de Ed szólt, hogy most már tényleg haladjak.
-Sziasztok.-intettem utoljára a társaságnak, és már szaladtam is be a házba.
-Add a cuccokat, és ezt vedd fel.-vette ki a kezemből Ed a ruháimat, és a kezembe nyomta a pulcsiját, hogy azért ne egy szál fürdőruhában szaladgáljak odakinn.
-Jó éjt lányok. Jövő héten találkozunk..-köszönt el a vöröske El-től meg Dani-től, miközben én felvettem a pulcsit.
-Sziasztok.-mosolyogtam a két lányra, és már kinn is voltam a házból.
Ed már benn ült a taxiban, és én is éppen beakartam szállni, mikor megláttam, hogy két lány rohan felénk.
-Szia Sarah. Kaphatnánk egy autogramot?-mosolygott a szőke lány, mire én csak elhúztam a számat, és ránéztem a kocsiban röhögő bátyámra.
-Nincs beszámítható állapotban.-ráztam a fejemet, mire a két lány teljesen letört lett. A fenébe, úgy utálom ezt.-Holnap ott lesztek az interjún?-néztem rájuk kérdőn.
-Hát... Úgy terveztük, hogy elmegyünk, de nem hiszem, hogy befognak minket engedni.-húzta el a száját a szőke.
-Nem baj. Gyertek hátra három körül.-mosolyogtam, mire ők csak bólintottak egyet.-Ed, köszönj a rajongóidnak!-nyitottam ki az ajtót, mire a vöröske kérdőn hajolt ki, majd egy eléggé furcsa mosollyal az arcán, intett a rajongóknak.
-Köszönöm, hogy vagytok nekem, lányok.-mondta komolyan, és kiszállva a kocsiból, átölelte a két lányt.-Mindig mondjátok, hogy köszönitek, hogy vagyok nektek, pedig nekem kéne megköszönnöm, hisz nélkületek sehol sem lennék, és ezt nem lehet elégszer hangoztatni.-magyarázta, én pedig csak mosolyogva figyeltem, ahogy a lányok szipogva hozzábújnak a vöröskéhez.
-Ed, menjünk.-intettem mosolyogva a srácnak, majd mind ketten beültünk a taxiban.

-Szerette a körülötte lévőket.-szólal meg Ryan ismét, mire én felsóhajtok.
-És ki is mutatta, mikor csak lehetett.-kémlelem ismét üveges tekintettel a vizet, mire Ryan csak közelebb ül hozzám, és fel kézzel átkarolva magához húz.
-Hidd el, így mindenkinek jobb.-suttogja, én pedig csak bólogatok.